Tökleveles kaland...

Elég korán keltem, hogy időben megérkezzem a kedvenc folyóvizemhez és horgászhassak egy kicsit. Hamar megy minden valahogy közelebb van Debrecenhez ez a hely, vagy csak én érzem úgy, mindegy is mert már meg is érkeztem.

Egy kisebb fekete kocsi az erdő szélében benne valaki alszik, nem zavarok biztos éjszakázott visszább jövök a saját helyemtől. Végül is parton foglalt hely nincs, itt mindegy mennyit is vágtam a nádat, van másik hely is, remélem jól fogott éjszaka a szomszéd.

Lássuk akkor egy bot túloldalra, egy bot partközelbe, egy így lesz jó mára. A szúnyog nem találnak fogást rajtam elég jól fel vagyok öltözve, mégis csak hajnal 5 óra van. Elfüstöl a távolabbi bot, fenomenális egy kapás volt, csoda hogy nem vágott állcsúcson a parafa nyél. Akkor kezdjük a meccset, igen jó ponty vágtat ám a Keleti főcsatorna gyors folyásában. Okos a hal, de milyen okos, jó nagy kiflit ír le és berongyol a nádfalba, vagyis annak a szélében található vízitök mezőben. Hirtelen megáll a tudás, a kezembe a hajló bottal állok tehetetlenül, de akkor lássuk mit bír a felszerelés? Lassan pumpálom kifelé a halat, de megkönnyebbül minden és csak az üres horog jön ki a susnyásból.

Egye fene, nem baj a hal győzött attól még horgászom tovább. Felkel a szomszéd, legalább bemutatkozunk és hamar megtaláljuk a közös hangot, talán pont annyi éves a fiatal mint a fiam, olyasmi de rendes horgász ember. Míg beszélünk szépen elhajlik a bot hegye és kezdődhet a következő csata. Most legalább előttem van és látom a halat így könnyebb fárasztani a pikkelyes pontyot, szerencsére a 0,23-as damil vágja a töklevelet mint a borotva, bár egy kicsit várni kell és fárasztani a pontyot, de szákolok sikerrel.

Csalizok, bedobok és folytatjuk az eszmecserét Dáviddal mert így hívják és adjuk egymásnak jobbnál jobb tanácsokat, ha már vadvízen horgászunk, bár most csak én, Dávidnak elég volt az éjszaka, most pihen. Megint kapás, de most aztán meglepődök, miszerint könnyű a cucc, de mégsem mert a hal szemből berohan én elém a töklevélbe, jól megviccelt az biztos. Végre utol érem az orsóval és küzdünk megint a töklevélbe nyakig nem könnyű ezt megszokni, szerencsére jól boldogulok a termetes tőponttyal láthatóan jó mérete van, szákban néz ki a legjobban.

Nahát ez aztán mozgalmas nap, egész jó pontyok jönnek nagyon jó peca ez, nem mondhatni hogy unatkozom. Dávid elmegy haza, én pedig bízok benne jön még ilyen jó töklevéllakó a horogra. Kicsit várni kell eltelik egy óra, de újra elhajlik a bot és megküzdök egy tőponttyal újfent, ez is sikerül bár tény és való, mindig tele lesz a merítőszák is nagy kerek töklevelekkel. Ez sok növény a mini kis „zöld pokol” része…

Még átpakolok a magam fabrikált helyemre, ott is várok a halakra, de ezután már kárászok jönnek csak és szerencsére nem kicsik, finomak lesznek megsütve az biztos.

A Keleti újfent elkápráztatott mint már annyiszor…

Harangi Csaba

• Következő