Váratlan vadvízi ajándék...

Elég sok meg sűrű családi program zajlik hétvégén, főzünk, sütünk, grillezünk, nevetünk, mellettem Fiaim, Kedvesem, Szuszi kutya, hát kellhet ennél több? Valóban nem mert ez a Boldogság, hisz nem ünneplünk semmit, csak nagyon szeretjük egymást, ez egy Család.  Azért csak bujkál a kisördög bennem, vasárnap mi lenne, ha megnézném a Keletit, egy kis horgászat kell még így hétvégén nekem.

Hajnali öt van és szalad a Skoda szaporán és már a magasra nőtt füvet tolja a kocsi maga előtt, itt sem járt senki mostanában, bár nem is baj az… Hoztam egy raklapot így könnyebb lenne belépni szákoláskor no meg a rod pod se a vízben álljon állandóan vadvízi peca ide vagy oda, egy kis kényelmet teremtsen a horgász magának még ha minimális is.  

Jól megszórom büdös tengerivel a helyeket, mind a kettőt meglátjuk melyik ad majd halat. Bedobásra kerülnek a felszerelések, egy igazi nagyágyú a feederbotjaim között legalábbis erőben az biztos az a felszerelés nagyhalat vár, úgy is van összerakva.  A másik kishalra vár keszegekre kárászokra vadászik, gilisztával csalizva. Megvallom őszintén sok esetben fordítva szokott elsülni a kis finom botra kap a nagyhal, de most egyelőre nem így van, szép keszegek szórakoztatnak, közben nyugodtan teázom, a felszereléseket cserélgetem kipróbálok mindent, amit szeretnék.

Szépen gyűlnek a tartóban fehérhalak, őket megsütöm majd este, legalábbis az a tervem, szeretem a sült keszeget jó dolog az nagyon. Az extre heavy horgászbotom kitekerem, újra csalizom és próbálom pontosabban és precízebben a kiválasztott helyre dobni, mert amikor a 110 grammos súlyt meghúzom ott bizony kopog a meder, iszap nincs semmi. Hogy ki lehet ott fürödve már… Nem egyszerű mert a Keleti főcsatorna úgy megvan engedve, hogy mindent odébb pakol a folyás, ha más nem belemegy a zsinórba egy nádsziget vagy hínárcsomó, itt aztán mindent visz a víz, egy nem egy kockatavi peca.

Nem baj én úgy vagyok vele, kezdjük újra ha nem sikerült odadobni, akkor majd másodjára sikerül és bizony ott is kell maradni a horognak ólomnak egyhelyben, talán 110 gramm megáll… Szépen feltört a nap a fejem fölé, távolból déli harangszó hangját hozza a szél, a nyárfa vatta lassan beteríti a csatornát, meleg van már…

Hangos recsegésre kapom fel a fejem iszonyat megy le a narancssárga zsinór az orsóról, elkapta valami a csalit és már a botba kapaszkodom, de megállítani nem lehet ezt a halat. Egy csavarás a féken még egy csavarás a féken és még csak nem is lassít!!! Ráfogok kézzel a dobra, egy pillanatra megáll és kicsit lassabb lett, 50 méter damilt lehúzott egy nekifutásra. Akkor most én jövök mert én is itt vagyok most már kemény fékkel pumpálom kifelé, persze balra teljes nádfal töklevéllel együtt és ezt a hal is tudja és megcélozza a nádfalat, esélyem sem lesz onnan kivenni az már biztos, de nem adom fel, pumpálom és érzem nem csak a halat húzom ám, hanem egy nagy adag növényzetet is együtt jönnek a hallal és akkor meglátom a nagy tőpontyot… Ez a kis merítő semmit sem ér mellettem… A parton a Skodának támasztva ott a nagy bojlis merítő az kéne!!

 Kicsit engedek a féken és felmászok a parton a nagy merítőért és mire visszaérek és lemászok a partra, már előttem küzd jól láthatóan a hal. Még két rövid fordulás és megszákoltam a halat. Hihetetlen, alig tudok felmászni meg a halat is hozni magammal. Fényképezek, mérek, locsolom a bölcsőben a halat, nagyon szép hal még egy búcsúvideót csinálok majd leviszem a folyóhoz és útjára engedem….

Jó utat és igen vigyázz magadra, ahogy elnézlek majd 10 kilós létedre sosem voltál horgon…

Ez volt a Keleti-főcsatorna ajándéka Nekem!

Harangi Csaba

• Következő