Nyárfavirágzás idején...

Elég izgatottan fogom a kormányt most egy olyan helyen dobok be a Keleti főcsatornán, ahol eddig nem horgásztak, viszont én kíváncsi vagyok ezért nyitok a titokzatos nádfalon és megnézem mi van mögötte. Nyárfavirágzás van, mint a hó úgy terít be mindent a fehér szösz és ugye ilyenkor bosszúság a peca, de ma nem ez a lényeg nekem, hanem a csend és a természet.

Megérkezem, a nádfal mögött megvillan a vízitök sárga virága oda kell bejutnom és be is jutok, nem is tudtam hogy tényleg vízmentes a bakancsom, de most már tudom, meg se kottyan neki, hogy vízben állva birkózok a nádfallal. Azt hiszem most már be is dobhatnék van annyi hely, de valaki néz engem érzem és lassan megfordulok és egy őzike néz vissza rám, na igen ilyen hideg hajnalban nem sok ember jár erre, legfeljebb én. Nem zavartatja magát, eszi a finom füvet én meg vigyázok rá, hogy ne emeljem meg a kezem, tudom azonnal tova iramodna ha emelném a kezem, okosak az állatok, okosabbak mint az ember...

A rodpod szépen megáll a vízbe rakva végül is most ez a dolga amúgy sosem gondoltam, hogy szükség lesz rá, de most a lehető legjobb dolog, hogy itt van. Megetetek két távolságot és várok türelmesen, nem egy bejáratott helyről van szó ki tudja hol lehetnek a halak, mindenesetre, ha fogok valamit is a vízi tök levelein át kell majd húznom a halat, a sárga virágok kihívóan jelzik hol kell majd izgulnom.

Lelopja valami a gilisztát folyamatosan, de megállapítom hogy túlgondoltam a horogméretet, ma nem fogadják el a 10-es horgot a halak, menjünk lejjebb akkor talán 14-es horog és fél giliszta? Legyen csináljunk úgy mintha verseny lenne és nem megy a hal, amúgy tényleg nem megy… Akkor lássuk mi értelme a finomításnak?

Elég csattanós egy választ kapok, a finom bot elhajlik és elindul a hal valahova a nádfaltól balra, a klipsz helyett használt szilikon hajgumi halk pendüléssel szakad el és adja tovább az orsóm a zsinórt az ismeretlen halnak. Ráfogok kézzel a dobra és megállítom egy pillanatra jó lenne tudnia az illetőnek odalent, hogy én is itt vagyok! Lehet érezni, hogy a bölcsen beépített erőgumi is nyúlni kezd majd megfordul a hal és már én is beleszólok a csatába. Szépen jön már és igen a sárga virágoknál van melyek el-eltűnnek, aham a hal szeretné oda tekerni magát, de nem hagyom és sikeresen szákolom, milyen jó hogy 4 méteres a száknyelem! Szép pikkelyes ponty és tilalom lévén megy is vissza a folyóba, ússz csak és élj minél tovább!

A nagy izgalomra tekintettel teázok egy kicsit, jó lesz ez a hely azt hiszem vad is ismeretlen is hal is van, meg jól is érzem magam. Érdekes még széket sem hoztam csak egy rossz pokrócon üldögélek, amit a kocsiból vettem ki. Régen sem volt máshogy, Apa, Bátyám és én mentünk horgászni ugyanehhez a folyóhoz és tényleg mindig a földön ültünk szerintem sosem merült fel egyikünkben sem hogy kellene egy horgász szék, örültünk hogy van horgászbotunk… A hely ugyan az, csak Apa nincs, a Bátyus sem horgászik, én meg itt vagyok 59 évesen, de a folyó még mindig ugyanaz…

Még keszegek jönnek, majd érkezik egy elég nagy keszeg, de ő aztán megmutatja,s hogy kell bebújni a sárga virágok közzé, le is marad a horogról. Halőrök is jönnek, ennek örülök vigyázzanak csak a vízre ez a dolguk, jó munkát kívánok nekik.

Lassan pakolnék haza, de egy becsületes kapás megakadályoz benne, kicsit verekszik majd elkönnyebbül a felszerelés, megtépett, nem baj majd legközelebb újra próbáljuk.

Nagyon köszi Keleti egy élmény peca volt!

Harangi Csaba

• Következő