Nyárfasori pecám...

Elég intenzíven horgászom a Keleti főcsatornát, aránylag elégedett vagyok vele, de ahova én járok ott nagyon is erős sodrást produkál a szeszélyes csatorna. Feladja leckét nem tagadom, a szembe oldali nádfal már-már meghorgászhatatlan, inkább rövidebben horgászok ott. Most remélem egy csendesebb helyre érkezem, egy számomra ismeretlen szakasza következik a Keletinek.

Meglepően csendes a víz most számomra, elsőre megsem tudom mondani merről merre folyik, de azért hamar rájövök. Egy kis szemes etetés szembe, szemes etetés magam elé vagy 10 méterre és ebből meglátjuk mi lesz? Előbb közelre, egy rendkívül puha lightos feeder bottal célzom meg a halakat, hosszú előkés feeder felszerelés és apró horog, na meg saját tenyésztésű giliszta rá.

Nézzük a nehezebb módszert, ami nem is nehéz, simán megáll szemben a nádszélben az 50 grammos alagút kosár, probléma nincs és nem is volt. Ide darabosabb csali, nagyobb horog, azzal nem keszeget akarok fogni, a víz alatt oldódó pellet ontja magából a kukorica illatát.

Akkor várom a kapásokat, miközben orkán erejű szél tombol, de ebből én nem érzékelek semmit, mivel egy hatalmas nyárfaerdő van a hátam mögött, ami felfog mindent. Mindössze csak a nagy fák hajló ágait látom, de én védve vagyok többé kevésbé. Nem is tudom hány évesek lehetnek ezek a fák, szinte karcolja az eget a magasságuk, szépen néz ki így a part, sajnálom is, hogy nem tudok festeni, olyan olajfestmények való látvány ez.

Halk recsegés hallatszik elfüstölt a nehezebb bot, a túloldalt felszippantásra került a pellet, így a romantikázásnak vége. Nagy nehezen kivezetem a nádból és szákolom a pikkelyes pontyot, ez jól jött most így kezdetnek, rossz napom már nem lesz az biztos.

Szerencsére a kedvenc feeder módszeremnek is létjogosultsága lesz, a finom valaha versenyzésre használt horgászbotom keszeg kapást jelez, majd szinte elcsavarja a karika keszeg a lágy spiccet. Élvezem, hogy nem kell unatkozni és várni a kapást, bár meg kell szoknom ízlésüket, kifejezetten nagy csalit kérnek 2-3 szál giliszta csokorba az ami bejön ma a keszegeknek. Lám a másik helyemen, ahol horgászom ott nem így kapnak, ahány ház annyi szokás.

Most egy nagy kapás a finom boton és kicsit recseg a fék, nem tudom mi tusakodik velem bár nem erős csak nagyon makacs, melyről kiderül, hogy bizony egy termetes kárász. Szépen eltelik az idő, lassan indulok van még dolgom mára elég, de ebben a borzalmasan szeles viharos időben jól éreztem magam, a szendvicsek és a tea elfogyott, ideje hazamenni.

Köszönöm Keleti!

Harangi Csaba

• Következő