Hétköznapi csend és csillogás…
Csütörtök van, de mégsem a munkahelyen ülök és ügyfelet fogadok, hanem egy autót vezetek és igencsak sietek Vámospércsre, mivel ma lesz egy társam is a Kadarcsi tavon, aki nagyon-nagyon régen horgászott egy jót. Persze a jó horgászat nem azt jelenti, hogy ömlenek a halak, hanem az őszinte, csendes érzések jelenlétét és a megnyugvást…
Már egymás mellett ülünk Csabával és sebesen forognak a Skoda kerekek, irány a Kadarcsi tó, ahova meg is érkezünk. Őszintén szólva, más horgászhely nem jutott eszembe, ahol nem zavar semmi és senki bennünket és közvetíti felénk a természet a hűvös hajnalt és az ugráló halak csobbanását. Mulatságos, két Csaba nevű személy horgászik a stégen és várja a kapást. Előbb a saját botjaimat bedobom, majd megnézem Csaba új botját, orsóját, zsinórozom szerelem, ezek a cuccok még nem kaptak kiképzést, sem beavatást, épp itt az ideje.
Csend van, szótlanul ülünk, mindketten gondolkodunk valamin, biztos ami mostanában történt velünk, de azért egy kapás megzavar bennünket és kapaszkodom a botomba, de a hal okosabb beszáguld a part menti bokros-fás akadóba és beakad a felszerelés, majd elvesztek mindent hangos csattanással, lehet szerelni.. Nem baj, mosolygok a vendégemre, ilyen ez a víz, vad és kiismerhetetlen, pont ezért izgalmas.
Pont olyan mint az élet, például engem most kifejezetten és tüntetően gyűlöl két magas rangú kollégám, de most idegesítsem magam mert nincs szemkontaktus, csak elfordított fej… Nem baj, én attól még jól alszom és végzem a munkám jó fejtekergetést kívánok (nem egészséges), inkább pecázzunk Csaba!
A következő ponty már megvan sikerül megfogni és örülünk mindketten, egy egész termetes tükörponty volt a tettes.
Jönnek a keszegek Csaba botjára és nevetjük közben a halak ízlését mert a nyerő kombináció fokhagymás pellet, áfonya aromával meglocsolva… Hát na, ha ezt szeretnék ezt kapják… Jön még két potyesz nekem és Csabához beállnak szinte libasorban a keszegek, nagyüzem van nem unatkozunk.
Épp enni akartam egy kis parasztkolbászt nehogy már bemondja a híradó, hogy egy kormánytisztviselő éhen halt peca közben ugye, szóval ennék, de nem lehet kapás van…. Átadom Csabának a botot, fáraszd és fogd ki! Jó kis csata kezdődik a vízben, be kell szállnom nekem is, mert a jobb oldali bokros-fás akadóba akar menni a hal, de a száknyéllel lebeszélem róla, igen hathatósan. Na végre, csak kimerítettük és látom azt a mosolyt amit szerettem volna látni, igen jó volt ez a hal erős és izgalmas küzdelem volt.
Még jönnek halak Csabának is nekem is, néha több keszeg, néha ponty, de a napot végül Csaba új botjának hajlása zárja és szép pontyot merítünk…
Jól zárult a horgászat mindketten fáradtak is vagyunk, valószínű egyikőnk sem aludt eleget.
Örömmel és élményekkel teli indulunk haza, jó peca volt ez a mai, mindennel megtűzdelve szerintem majd ismételjük még…
Harangi Csaba