Őszi visszatérés Kadarcsra

Az utóbbi időben, olyan sok minden akadályozó tényező összejött, hogy képes voltam 3 héten keresztül mellőzni a horgászatot. Ez már kórós, majdhogynem betegség nálam, szóval diagnózis felírva: horgászat hiánya. Erre a recept: Kadarcsi tó!

Elindulok korán láthatóan vaksötét van még, de mire kiérek majdcsak lesz valami napfény. Nem is nagyon néztem a kilométerórát, de jelez egy füttyel az autó, hogy kifogyóban van a gáz (LPG) pótolni kéne. Most így hirtelenjében átgondolva, Balmazújváros lesz a megoldás és majdnem úgy megy a kocsi, hogy be is csukhatnám a szemem, itt nőttem fel. Jólesik nézni az embereket, na meg tapasztalt balmazújvárosiként védekezni a támadó biciklisektől, ami sikerült nem történt semmi baj…

Kezdődjék a horgászat, szép sötét fellegek gyülekeznek Hortobágy felől, de nem érdekel én most horgászom, még ha kisfejszék potyognak az égből akkor is. Method felszerelések csobbannak a távolban, nem is etetek csak célzottan egy helyre horgászom, nem sűrű ütemmel, most csak pihennem kell, másodlagos a peca. A fejemben a láthatatlan lomtár takarításra kerül, szépen mindentől megszabadulok ami zavart mostanában, kiengedem a feszültséget.

Előveszem a Nikont, ami igen itt van mellettem és újra működik, pedig valóban el lett „temetve” búcsúzva tőle, de mégis itt van „lövésre” kész állapotban. Mit mondjak, örülök. Megyek is lőni pár képet.

Egyelőre semmi kapás, így aztán elvagyok a fényképezőgéppel, nem semmi hogy se hibaüzenet, se probléma jelzése, csak hangosan kattan egy-egy jó fotó közben.

Megkezdődnek a kapások, szép nagy kárászok teszik tiszteletüket nálam, akik eddig sehol nem voltak nyáron. A fék az szól ám míg egy-egy halat kitekerek, még a dőlő bóján is átviszi a cuccot, na kérem kisportolt egy kárászok ezek és nem különben, nagyok.

Érkeznek keszegek is nagy örömömre, ők a szívügyeim a legszebb hal talán a keszeg. Váltogatni kell közben a távot új helyeket keresni, mert ponty nem akar jönni.

Rákezd az eső is elég jól, bár most kivételesen örülök neki, mert megvan az új horgászkabátom, tehát jöhet mindenféle égi áldás, teszteljünk csak!

Végre megjönnek a pontyok is mára. Elhajlik a távoli bot hegye és izgalmas fárasztás kezdődik, de régen éreztem ezt az érzést, de nagyon jó érzés. Szákolok egy pikkelyes pontyot.

Ugyanoda visszadobok, de megint csak kárászok tolakodnak. A másik botot lazán belendítem magam mellé és adok egy esélyt a part menti pecának. Így jöjjön be a lottó ötösöm, míg beszélek a telefonon elindul az egész bot is!

Nosza, elkaptam a végét a botnak és jó kis fárasztás kerekedik ki belőle és a tettes egy tükörponty volt. Egyre jobban rákapcsol az eső, már-már buborékos a víz, így azt hiszem így délutánra elég is volt a pecából.

Összepakolok és megállapítom ez jó ötlet volt kijönni a Kadarcsra, jobban is érzem magam, a Nikon is formába lendült én pedig feltöltődtem teljesen.

Köszi Kadarcs!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő