Míg az esőt várjuk…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Szép lassan az egész országunk megsül, annyira nincs eső szerintem a halak is hiányolják a frissítő áldást. Az utánpótlás nélküli vizeink egyenként száradnak ki, van ahol nagy technikás versenyek voltak, mára már csak tenyérnyi repedések láthatóak ott, szomorú ez.. A Kadarcsra indulunk Szuszival és bízunk benne, hogy igazat mond a Skoda rádiója miszerint eső, zivatar, felhőszakadás lesz ma…

 

Egy új helyet választok, vendég stég ez is, de itt a tapasztalatom az egyenlő a nullával, meg kell keresnünk a halakat. Bepakolom azt a keveset amit hoztam, két fordulóból meg van nem igazán vittem túlzásba az arzenál pakolását. Középen dőlő bója egy támpont, aztán a többit találjam ki, vagy inkább tapogatok ólommal, bár alig találok kemény medret. Botok egyelőre középen vannak, kezdésnek etetek is valamennyi pelletet meg magot.

Kapástalan csend következik, a kutya a vadkacsákkal ismerkedik, én meg a napfelkeltét csodálom, pont velünk szembe jön fel és megvilágítja a Kadarcsot.

Nincs kapás, de erőltetem a kiválasztott két távot és bármennyire igyekszem, semmi és semmi… Ideje beismernem nem jó helyeket szemeltem ki, akkor hát eldobok élesen jobbra egész messze arra láttam halakat ugrálni hátha…

Ez bizony bejött, mert már fárasztok is és sejtem mi lehet mivel jó hal, de nem küzd csak a kis orrát nyomja ki a vízből, amur lesz az! Az bizony, itt a stég előtt kezdődik a ramazuri, jól megdolgoztatja az embert, botot, orsót. Most már fotózom, jól felébresztett így reggel..

Mehet vissza, ahol egy amur van ott van másik is és így is van, zsinórban jönnek az ezüst torpedók, még kettő bejelentkezik nálam, mindenki a matracra kerül ideiglenesen egy gyors fotóra,már aki hagyja… Érdekesen kapnak, csak simán belazul a zsinórom és lóg, úgy kell tekernem míg meg nem találom őkelmét, majd fárasztás…

Az amurarzenálnak vége szakad, hosszabb csend van bár én szorgalmasan dobálgatok, had menjen befelé a kaja, ha más nem maradjanak ott a halak.

Most pontyok következnek, izmos pikkelyesek recsegtetik a fékemet olyan igazi „kadarcsos” mosolyom van, már megint adja az élményt ez a tó.

Közeledik a dél és nézzük a kutyussal az eget és tényleg gyűlnek a felhők, valóban eső lesz így össze is pakolunk, jó kis peca volt ez, most már akkor tényleg essen az eső és éledjen a természet.

Mire hazaérünk már egy remegő ijedt kutyát tartok a kezembe és hatalmas villámok cikáznak az égen megérkezett az égi áldás, de igazság szerint földnek, növénynek és mindennek bármennyi is esik, késő már.. Új évszakok lesznek és új időjárások, lesz nyár és tél a többi elveszett sajnos…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...