Egy hajnal…

Forgolódok az ágyban, majd felnézek, 3 óra elmúlt… Nem tudok aludni, talán jobb lenne elindulni horgászni, pár szelet kenyér, víz, virsli bevándorolnak a hátizsákba, majd indítom az autót. Este már bepakoltam pár botot, széket, csalit, így csak vezetem a Skodát és megyek a Kadarcsra.

Kivilágosodik mire megérkezem, a halőrt felébresztem az alvásból, de hát horgászni jöttem és ennyi semmi több. Szép csendes a tó, csak a madarak zajongása hallatszik, de ez bizony zene füleimnek, milyen jó hogy nem forgolódtam tovább az ágyban. Akkor kettő bot és method felszerelések lesznek bedobva, csak semmi variálás. Tank Carp etetőanyagjai lesznek tesztelve, már este bekevertem őket lássuk mi újság a víz alatt?

Hűvös ez a hajnal azért ilyenkor még hideg van, bármennyire is nyár van és kánikula ilyen korán reggel fázik az ember, így némi ruhát magára erőltet. Iszonyat hangosan felsikolt a fék elindul az egyik bot, egy kicsit próbálom megállítani és megfordítani a halat, de lemarad, nem baj majd a következő…

Néhány dévér még bejelentkezik, majd karikába hullik a vízbe a zsinór és minden ellazul, felém indult el a hal! Gyorsan felcsévélem amit kell és már kontaktba is vagyunk, fárasztom a halat. Szép pikkelyes pontyot fogok, örülök így jó kezdeni a napfelkeltét.

Elégedetten dőlök hátra, sok minden történt velem csak kattognak a képkockák, de most eljött az ideje a pihenésnek és a saját életnek… , hiszen tényleg igaz a mondás az élet mindig mindent megold… Bekaszál a feeder bot és én már csak kapaszkodok bele, megint egy pikkelyes ponty jelentkezett be hozzám, így szákolom is némi tusakodás után.

Eddig egész jól megy a mai nap, bár nem fogok sokáig maradni, ahogy közeleg az ebédidő, már megyek is pakolok össze nem maradok ebben a nagy melegben. Most nagy csend következik semmi sehol, se kapás se ugrás nincs, sztrájkolnak a halak. Mivel ide már sokszor jöttem van tapasztalatom kapástalan helyzetekre, tehát ilyenkor jön a nádfalba benőtt bokor ágas-bogas töve és lágyan az ágak közzé kell beejteni a kosarat, bármilyen ijesztő, de igen.

Most pedig várok, nem valami nyugodtan, de egy idő múlva előveszem a telefonom és nézegetem a híreket, egyből el is indult a bot a víznek, na hiszen csak pár méterre lett beejtve, van ám égszakadás-fölindulás!!

Kapaszkodom elég reménytelenül a gallyak közt a hal, még az ágak is törnek fárasztás közben a víz alatt! Azért csak kikormányzom a gyönyörű pontyot az ágak közül, de nincs miért örülni, mert a betör a stég alá és mindenképpen a stég lábára akarja tekerni a főzsinórt ráadásul képes megpróbálni ötször egymás után!!  Végre már egyszer nyílt terepen vagyunk és másodjára sikerül megszákolni, szép hal és komoly csata volt, de nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog… Ugye mik vannak a gallyak között a víz alatt??

Elég csúnya egy csatatérré vált az akadó a fárasztástól így inkább, behorgászok oda ahol elkezdtem a reggelt. Szép nagy kárászok jelentkeznek, aztán még lelkesen úszózok is egy kicsit, de kevés sikerrel.

Talán megint tegyünk egy próbát az ágak közzé?? Naná hogy igen, centizzük be a kosarat két ág közzé!! Úgy is lett, de nem nagyon van kapás… Valami kis piszkálós keszeges rángatás jön, inkább kiveszem azt a keszeget és lazán finoman bevágok, de valami hosszú és nagy valami jön kifelé, mint a kiscica mikor hívják… Aham, amur fogalma sincs róla, hogy megakasztottam csak jön és jön ahogy tekerek… Óvatosan nyílt terepre vezetem és benyúlok érte szákkal és megvárom a ramazurit, mert az aztán van a szákfejben…

Alig tudom fotózni a matracon, előkét horgot eltép, elhajlít, aztán elúszhat végre… Nem volt kifárasztva, jár így a horgászember…

Lassan dél lesz, a Kedvesem már elkészítette a saját termelésű cukkinit és megyek hozzá elmesélni az élményt és közben egymásra mosolygunk őszintén…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő