A májusi Kadarcs…

Zoli barátommal régen egész sokat jártunk együtt horgászni, mondhatni fél szavakból is megértettük a vízparton egymást és most is így van ez. Nem volt egyszerű megszervezni hogyan legyünk egyszerre szabadok mindketten, de most sikerülni fog és épp hajnal van én pedig a Debreceni Egyetem parkolójában várom Zolit, egyenesen a munkából a vízpartra megyünk, ezt jól kitaláltuk.

Az időjárás nem fog bennünket elkényeztetni, ígér esőt, záport, felhőszakadást na és még hab a tortán vagy 50 kilométeres szelet is a nap végére. Mosolygunk mikor egymásra nézünk, volt már ettől keményebb is és nevetünk, egyáltalán nem érdekli egyikünket sem milyen időjárás lesz ma, csak horgászni szeretnénk és kiengedni az összegyűlt gőzt.

A Kadarcsi tó a cél, annak is az egyik vendég stégje, még filagória is van rajta, ha nem bírnánk az esőt bemenekülhetünk. Én ma a method technikára szavazok, a két kedvenc botom beélesítve etetőanyagok előkészítve lássuk mi újság a víz alatt.

Zoli mindenképp matchbotozni szeretne, amit el is kezd művelni a lehető legfinomabb módon, olyan érzékeny bottal horgászik, hogy arra szavak nincsenek. Etetőanyag helyett, finom szemes takarmánnyal kopogtat a halak ajtóján.

Míg beszélgetünk miszerint milyen fáradtak és kimerültek vagyunk, szól Zoli hogy nagyon hajlik ám a botom, hisz ponty a horgon! Tényleg oda se néztem a botra és már húzza is. Derekas egy jószág nem igazán hagyja magát, megküzdünk egymással és szákban a hal, szép izmos tükörponty kapott a horogra.

Most Zoli pillanatai következnek, mivel giliszta csokorral horgászik egy éhes pikkelyes ponty befalta a csalit. Jól kezdődik a matchbotozás, bár megérkeznek az esőfelhők fölénk, ezek szerint az időjárás jelentők nem tévedtek, égi áldás folyamatosan lesz ma.

Nekem érkeznek új vendégek szépen sorban, egy kisponty spanyol pikkelyes ruhában, majd érkeznek a „giga” kárászok még a féket is megrecsegtetik, ezek után egy tőponty csábul el a csalimra.

Hirtelen Zolival egyszerre fogunk halat, de olyan nagy kárászt fog Zoli hogy mellétesszük a frissen fogott tőpontyot mintának, na kérem van itt a Kadarcson ponty nagyságú kárász is!

Persze mondanom sem kell, buborékosan is tud zuhogni az eső…

Zolinak megérkezik egy szép meglepetés, tükörponty formájában és örömmel fotózom le.

A hosszabbik botom vagy 70 méterre van eldobva, elhajlik és úgy is marad és meg kell kapaszkodjak a bevágás után mert nem kicsi a hal. Szép lassan nyerem vissza métereket lassan tekerem az orsót, majd csak ideér az a hal. Persze hamar kiderül mennyit romlott már a szemem, hiszen egyáltalán nem látom hol van a zsinór és Zoli szól hogy a hal a stég alatt szambázik, majd a stég melletti akadóban van már! Valami csoda kellett hozzá hogy ne menjen el, de megszákolásra került és fotózásra egy szép tőponty, aminek nagyon örülök és jó érzés itt belül az az öröm, megfizethetetlen…

Csalizás és mehet vissza tiszta erőből ami belefér, pont oda ahonnan kivettem a szép potyeszt és láss csodát, máris húzza újra! Akkor gyürkőzzünk neki másodjára is lássuk mi lehet a horgon, van meglepetés bőven egy amur éhezett meg a csalira. Nem valami egyszerű lefotózni, néhány pofont kioszt a horgásznak jelezve erről nem volt szó, de aztán mehet dolgára.

Nehogy már Zoli kimaradjon az amurokból, egy kis gyenge kapásnak bevág, majd a víztükrön keresztül fehér test villan meg, amur az a kárász Zoli!! Beér a stég elé, majd kivágódik a horog a szájából, de mielőtt elúszna szimplán megszákolom, meg van a leakadt amur is!! Szóval nem unatkozunk, a Kadarcson vagyunk…

Még egy jobb tőponty bejelentkezik majd pakolás közben egy kis spanyolpikkelyes is matracra kerül és tényleg elindulunk haza.

Mit is mondhatnánk, esőben szélben áztunk, mégis sok szép halat fogtunk és nagyon köszönjük Kadarcsi tó!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő