Verbális élményünk…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Ebben nagy, most már több mint egy éve tartó járványhelyzetben, kialakul az emberben egyfajta szabadság vágy, kimozdulás kényszere valahova menni kikapcsolódni. Felhívtam telefonon a Verba tanyát, szobát foglaltam és indulás május első hetében Nyíregyháza mellé egy szép horgásztóhoz, szállodával és étteremmel együtt, most pihenni fogunk…

 

Este érkeztünk így csak bepakoltunk a szobába és vártuk a reggelt, hogy megismerkedjünk a tóval, bár én eléggé ismerem megvannak az emlékek, de ez rég volt, a most pedig most van. Elég hamar körbeülik a vendégek a tavat, pedig van itt kistó, nagytó,  láthatóan nagyon népszerű horgászhely. A légnyomás érték az átlag fölött tendál, enyhén szólva is magas a szél össze vissza fúj, vagy épp megáll, meghatározhatatlan.

Lássuk akkor, Ildi 3,30-as botokkal szeret horgászni most is sima 20-25méterre horgászik kényelmesen én pedig igen nagy távolságokra dobok be, de szép lassan rá kell jönnöm kár erőlködni nem a távolság hossza határozza meg a kapást és a halat.

Sokkal kifizetődőbb röviden egy helyre koncentrálni és oda horgászni, nekünk egy fűzfa előtti terület jelenti a halak tartózkodási helyét éppen és szép kárászokat és keszegeket fogunk, de mondjuk kilós formák, már nem kicsik. Ildi és én is fogjuk a keszegeket kárászokat, nem unatkozunk most már valamilyen termetesebb halnak is jönnie kéne.

Kétszer sem kellett erre gondolni, már szól a fék nem is kicsit riadt meg a hal víz alatt bár, mondogatom magamban van elég zsinór az orsón. Derekasan tudnak küzdeni a Verba tavi pontyok az már igaz!

Végre matracon a hal, örülök megérkeztek a jó halak is, amit bizonyít hogy Ildinek is elindul a botja víz felé, elég tartani azt a  kis botot fárasztás közben, tényleg nem könnyű, főleg ha egy nagy hal van a másik oldalt.

Végre közelít már a part felé, de oldalaz el akar titokban osonni a part mellett és kivágódik a horog, de kár érte… Nem baj, jön majd másik! Elkeseredek és Ildi is, de ilyen a horgászat van másik ponty és lesz másik kapás.

Lazán dobok a hajlékony botommal arra helyre ahol Ildi horgászik, egyszerűen ott vannak a halak és nem a másik oldalt a szigetnél, ez már tény. Úgy elhajlik a botom hogy csak na, megpróbálok higgadt maradni így csak üldögélek a fotelembe a hal diktálja az ütemet a rendesen, nem én irányítok a dobról láthatóan fogy a zsinór. Végre közelebb jön erre úgy dönt szétnéz a fűzfa alatt amit nagyon nem helyeslek így kikormányozom onnan. Szákban egy szép tükörponty, jó meccs volt de pikkelyesek keményebb harcosok haver…

Bizonyságképpen csak pont oda kell visszadobnom és elég nem odafigyelnem hogy elfüstöljön a bot. Szóval meló van már megint, de nagyon kemény a partner nem kímél kicsit sem, tán a kilencedik kirohanásnál tartunk és nem fárad és nem jön fel levegőért, kezem leszakad mindjárt. Na végre megmutatja magát gondoltam hogy pikkelyes vagy és nagyon nagy és nagyon erős, de megküzdünk! A sokadik próbálkozásra megszákoljuk és örülünk, gyors fotó és úszhat tova, jó harc volt, azt hiszem kivágok a zsinórból 10 métert, kicsit elhasználódott már…

Ildi ideje következik, csak azt látom hogy a 3,30-as botot fogja és falfehér az arca és szól veszettül a kis orsója, remélem rendbe lesz minden én csináltam a felszerelését, Fine Carp bot, Ryobi orsó, Daiwa zsinór, Guru horog, nem lehet baj ügyes horgásznő fogja azt a botot! Hosszú ideig tart a fárasztás, ilyenkor tényleg elfárad a horgász, de csak megszákoljuk azt a gyönyörű tőpontyot és együtt örülünk!

Már meg sem lepődöm, hogy amikor vissza megyek a botjaimhoz akkor zizeg a fék hangosan, hisz ponty a horgon. Szép hosszúkás nyurgaponty volt a tettes, mehet vissza a helyére a tóba.  

Megint egy hihetetlen erőszakos kapásom van, de nem tudom megállítani talán 60 méterre is elment innen nem tudom vissza édesgetni így utána megyek, de így sem tudom engedelmességre bírni. Megyek a parton és megyek hal után, mi zsinórt lehúzott már, megállok vele szemben a parton és próbálom  közelebb húzni, majd elkövetem a hibát amit sose szabad, de 54 évesen is tökéletlen az ember, hozzányúltam a fékhez és lemaradt a hal…

Még fogunk néhány szép dévért, majd visszasétálunk a szállásra szép napunk volt, igazán. Még ebédeltünk is délben (horgászás közben) az étteremben és olyan kiadós menüt ettünk, hogy holnap reggelig nem eszünk semmit! Köszönjük a Verba tanya élményeit, még visszajövünk!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...