Csaba napi örömpeca

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Szép lassan elkezdődött a nyár és nyár kezdetével előbb-utóbb eljön a Csaba nap ideje is. Kifejezetten örültem neki, hogy szombatra esik, na nem mert hatalmas vendégseregről és ajándéktömegekről álmodozok, dehogyis ez távol áll tőlem.. Mindössze egy nyugodt napra vágytam a Kedvesemmel természetesen horgászva, szép környezetben.

 

Mivel Ildi még csak most ismerkedett meg a Daru tóval, a megismerkedés is csak versenykörülmények között volt, így ideje folytatni ugyanitt a horgászatot, most épp egy Csaba napot megtartva. Még otthon összeállítottam a „rendezvény  menüjét”: szalonna, hagyma, kolbász, kenyér, bor (Merlot) ez 20 másodperc alatt meg is volt, tehát indulhatunk.

Választottunk egy fűzfát aminek van árnyéka és kezdődhetett a peca, ami a korai hajnál okán még pulóveres pecának is mondható hideg van még.. Persze a Daru tó halai nem hazudtolták meg magukat, Ildikót rendesen munkára fogták mire tényleg reggel lesz Ildi már a harmadik pontynál jár, mindössze csak azt csinálja amit legutóbb itt a versenyen, bizony..

Nekem elég akadozottan indul, még halam sincs de bort azt azért inni kell hiszen névnap van, de ha nem akkor is jó a bor, szögezzük le a Merlot bársonyos-mámoros ízénél kevés finomabb íz van. Szóval összekoccan két pohár és fogadom a köszöntést attól kit szeretek.

Végre nekem is van halam a nádfalhoz erőltetett hosszú előkés módszer beválni látszik, de nem kicsit mert adni kezdi a halat. Még megtörténik az is, hogy míg fárasztok a másik bot is elindul és azt Ildi veszi át, szóval esemény az van!

Innentől nehéz lenne még talán kronológiailag is folytatni, mert mindig történik valami. Ildi a jól bevált versenykeverékével pecázik, aminek örülök is mert ezt ő maga találta ki kombinálta össze és végre megvan neki az első titkos recept, saját önálló ötletből és úgy működik hogy csak na. Emlékszem régen, milyen nehezen állt össze évek tapasztalata alatt, egy-egy tuti recept néha azt hittem nincs is olyan… Pedig igen és örömmel nézem ahogy kevergeti a Feleségem, néha hozzáad variál de mindig hajlik a botja, csak azt figyeli mennyit kell várnia a következő kapásra és ebből következtet változtat, egy keveset ha kell, a finom methodozásban a lehetőségek határtalanok.

Én maradok a nádfal előtt és sajátos itt a pontyfogás hosszú előkével, kicsi maszatolós kapás rezeg valamit az EA Trinity, majd csend a horgon aromázott kukorica plussz egy szem csonti, ne legyen magányos a víz alatt a kukorica. Óvatosan megemelem a botot, ami elnehezül és megindul a víz alatt a ponty és kapaszkodok a botba, ami elkezd szinte megnyúlni. Az erőgumi besegít és egy hosszabb fárasztás következik majd szákolok ez a menü működik nekem, épp az EA Black etetőanyagot tesztelem, nem  működik ám rosszul! Mosolygok EA bot, EA etetőanyag passzolnak is nagyon egymáshoz, már megint kiderül nem csalódtam Erdei Attila munkájában, köszönjük!

Ildi egy árnyékosabb helyre költözik át, de a fogási ütem még gyorsabb lesz és már tíznél több pontyot húzott ma utolérhetetlenül szárnyal igazi könnyed örömpeca a négyzeten. Elkezd fújni a szél és megtolja a botot a feeder karon és mérgesen próbálom visszarakni a helyére de mindig oldalra a csúszik fenébe is! Most látom nem is a szél fújta oldalra, ja kérem maga a bot megy nem szél tolja, ilyet…

Néha átmegyek fotózni egy-egy halát Ildiknek, de mielőtt átnéznék a szomszédhoz kiengedem a féket, bár csak ide dobtam a versenyláda elé. Megbeszéljük a fogásokat, egy kis szakmai tanácskozás az etetőanyag használatának módjáról majd sétálok vissza, de úgy forog az orsó fékje hogy nem győzöm megkeresni a halat hova is vándorolt el a Daru tóba? Nevetem, mindenhogy és mindenhol kap a ponty így estefelé összepakolás közben is…

Szép nap volt, lebarnultunk estére, ha még ezt lehet fokozni és nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük Jani Bácsi, Marika Néni élményt adott a tó!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...