Egy kis agyalós peca…

Ha jól számolom a naptáron a napokat, akkor egy hét múlva Hangonyban leszünk egy 21 órás páros feeder versenyen. Ideje lenne felkészülni, ha nem is egy hangonyi edzéssel hisz nagyon messze van, de legalább készüljünk fel felszereléssel és etető anyaggal is.

Olyan igazi baráti verseny lesz, Répás Peti szervezésében és saját szabályainak a kialakítása szerint. Én annyira megszoktam a sok szigorú versenyszabályt, hogy amit Peti szerényen előír nagyjából az jön át hogy nincs is szabály, csak federezünk egy jót. Okés Peti megyünk, csak kicsit beállítjuk a cuccokat. Nagy nehezen tudtam csak megtalálni, a két beporosodott heavy feeder botomat, évek óta nem horgásztam velük.. Itt az ideje a használatnak, hagyományos bordás etetőkosár, vastag erős hajszálelőkés horog és kezdődhet a peca, most épp a kis Kócoson.

Nemes egyszerűséggel dobálok a tó másik végébe, ideje gyakorolni a durvább pecát, az én kezem csak lightos feeder verseny botokhoz szokott hozzá, nem ilyen durung távdobó petrencékhez, de hát most ez következik. Kapnak a halak ma kétfajta kaját is, esetleg azoknak keverékét, meglátjuk éhesek-e? Egyelőre, a távolabbi bot elhajlik én pedig fárasztok és  egy szép hosszú pikkelyes ponty az eredmény.

Milyen szokatlan, se hosszú előkés feeder peca, se apró horog, se élő csali, nem ismerek magamra… Hangonyban azért mások a körülmények jó kis versenyre megyünk a Feleségemmel, ráadásul a nappal után bele az éjszakába is. Jó érzés, pont itt volt az esküvőnk 2018-ban, pontosan mondva a csodálatos Hangonyi tó partján keltünk egybe. Fogok még néhány kisebb potyeszt, aztán Ildikó is megérkezik, eddig a túlsó parton leste a napozó halakat. Hamar bemutatkozik a halaknak, pikkelyes ponty kerül a partra rövid időn belül, de úszik is tova.

Most a hosszabbik feeder bot elhajlik, majd felém jön a hal szokatlan módon és nem győzöm csévélni a zsinórt, hogy legyen kontakt a hallal. Jól megviccelt, hiszen ez egy jó amur a horgon, szólok Ildinek kapjuk ki hamarjában, mert utána aztán sokáig fog tartani a fárasztás! Sikerül az új nagy merítőfejjel maradásra bírni, néhány fotó elkészítésének erejéig.

Szinte fájni kezd az ember feje és hideg front vonul be Debrecenbe és környékére, fázunk a parton. Az ég két irányból is sötétlik és dörög nem is lehet tudni épp hol eshet az eső, de messze lehet mert a villámlás után a dörgés nem érkezik ide, csak nagy sokára. A kapások megszűnnek, minden elcsendesedik és várjuk mikor szakad le az ég és kezd el esni az eső, nekünk kertes embereknek annyit jelent, ma nem locsolunk, szóval add már Uram az esőt! Úgy is lett…

A csalikat cserélgetjük reménytelenül, egyedül a fokhagyma ízesítés mutat fel eredményt és mégiscsak sikerül kapást kicsikarni és szép pikkelymintázatú ponty a jutalmam. Még kettő ponty ismeri be hogy a fokhagyma egészséges és képes felhörpinteni a fokhagymaolajtól „izzadó” pelletet, tehát mégiscsak van kapás.

Ildi komoly párharcot folytat egy hosszúkás tükörponttyal, de csak sikerül megszákolni bármennyire is nem akarta a hal. Egy szép fekete koi is tiszteletét teszi Ildinél, megérdemel a profilfotót mindenképp.

Szép lassan elindulunk haza, kikapcsolódtunk jól éreztük magunkat, megtaláltuk a mai napi megoldásokat csalikat és felkészültünk a hangonyi maratoni pecatusára.

Harangi Csaba

• Előző
• Következő