Ponty és amur, némi sörrel…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Az előző horgászat  maradványát a hátam  lüktetése jelzi,  igen fájdalmas módon és ha már megsültem a napon, így kánikula ide vagy oda, de most zártabban öltözködöm bár a hajnali hűvösben még mindegy is. Élő csali és kukorica nincs itthon, horgászboltba menni reggel 6-kor lehetetlen, így indulás a közeli kisboltba és veszek kukoricát meg barna sört, ha nem lesz kapás legalább kortyolok  a sörből. Persze az otthoni fagyasztóból már egy zacskó fagyasztott kukoricát is lenyúltam, biztos ami fix.

 

Akkor a mai nap a kukorica a főszereplő és rakózni fogok bár a másik botzsák is kocsiban van, ki tudja egy feedert mindig érdemes eldobni valamerre. Megérkezem, én vagyok az első csendes kis közeli tavon, éppenséggel akár gyalog is jöhettem volna olyan közel lakunk. Jó ez a hűvös levegő meg a fel-feltámadó szél, egyszerűen jólesik míg átjár és állok a parton, majd beleborzongok a csend érzésébe.

Lassú mozdulatokkal rakom össze a rakósbotot és tolom be megszokott mozdulatokkal, majd állítom is be a kedvenc ceruzaúszómmal a szerelést.

A TTX-es kukoricás, gombócok hangosan és nehezen csobbannak az úszónál, készítek egy nagy alapot a halaknak és majd meglátjuk mi lesz ebből. Aromás kukoricát is áztatok be valamint erjesztett kukorica is van nálam, ezekkel fogok képletesen szólva „kopogtatni” a halaknak. Akkor kezdjük és úgy suhan be 11-ben a rakós mint egy dárda, pedig nem mai darab de valahogy hozzám nőtt, sokat megélt rakósbot az biztos. Az aromás kukorica nagyon tetszik a keszegnépnek, pedig azt hittem itt kell majd várnom egész nap a kapásra, ehhez képest ha betoltam már kezdik is csipegetni a kukoricát szóval nem unatkozom, megy a móka ki és be.

Nincs itt semmi gond, hogy nincs nálam élő anyag, semmi problémát nem jelent mára. Még a kárászok is meglátogatnak, csak ponty nincs egyelőre, bár én csak ne panaszkodjak hisz csend van mindenütt.

Bedobok egy methodos felszerelést is, de jó ideig nincs kapás így mivel egy kis félszigeten ülök, bejuttatom a methodos cuccot a hátam mögé a part felé. Hamar kiderül, hogy zseniális ötlet volt, mert szinte termeli a halat, keszeg, kárász tolakszik nem kicsi méretekben ám! A part mellett kialakult öbölben egy valódi kis haltartó hely van!

A rakósbotra most próbálok valahogy három szem kukoricát tenni, hátha nagyobb keszeg vagy kárászok jönnének, erre fel  egy finom kapás után a fehér Daiwa csőgumi bent marad és nem mozdul, majd komótosan megindul valami a víz alatt! Erre vártam már reggel óta, hogy nyúljon ki az a gumi és és az adrenalin szint vágódjon fel az egekbe, még annál is feljebb a szívem pedig a torkomban dobogjon! Hosszan köröz a hal 11 méteren, de nem tudom megnézni ki van a horgon így türelmesen várok, de azért az ernyőt a ládáról leszerelem, nem kell az most mert fel fogok állni bontáskor. Bevállalom, lássuk csak 4-es tagra bontva mi fog történni? Szépen felnyúlok az oldalkivezetésért és hozzáfogom  a kezemmel a bothoz a gumit, gyere csak barátom közelebb itt körözzél és kortyolj egy kis levegőt, egyszer, kétszer, háromszor, a hal megkábul kicsit és lehet átvenni az irányítást, majd szákolom. Örülök nagyon, pont ezt szerettem volna egy szép pontyot fogni rakóval és igenis teljesült amit kívántam. Megiszom az összes barna sört örömömbe, úgyis kitikkadtam.

Míg horgászom, a tó partján messze jön egy rendkívül csinos nő és ahogy közeledik látom meglátogat engem  az én kis Feleségem. Nagyon örülök, végül is tényleg a szomszédba lakunk és elmondhatom a szeretettel és érzéssel átitatott ölelés és csók mindennél többet ér… Ildi is részt vesz a methodos haldömpingben ő is fog néhány keszeget és kárászt a part melletti öbölben, tényleg hihetetlen mennyi hal van itt. Ildi hazamegy én még egy órát megszavazok magamnak és látom a kis feeder bot szokás szerint újra hajlik, de valahogy nehezebb húzni, no meg a hal hosszúkás és lomha, szóval amur a horgon, akit gyorsan szákolok elvégre fogalma sincs róla hogy megfogták. Talán visszaengedés után rájött…

Ugyanoda visszadobom, láss csodát már a második amurt fárasztom ez már jobb  darab, de öt is idő előtt szákolom, éppen csak nem tudta szétverni a merítőt csak majdnem.  

Még néhány keszeget megfogok majd elindulok haza, egy élmény volt ez nap, volt minden ponty, amur kárász, keszeg egy pillanatig sem lehetett unatkozni.

A vállam fáj a rakózástól, a karom fárasztástól, de egy jó horgászatnak ilyennek kell lennie!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...