Számvetés 2018

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Lassan ez az év is eltelik, valahogy sietett az a bizonyos láthatatlan óra, de elmondható ez az év ez a 2018-as év, a történések éve volt az biztos.. Most épp a nagy diófánkat nézem a kertben, a zamatos körtepálinkánk égetően vág utat a torkomon és megmarad a körte íz hosszan majd a billentyűk önálló életet kezdenek élni, miközben a karakteres blues zene adja az ütemet.

 

Várakozásokkal kezdődött ez az év, két ember aki szereti egymást tervezgetett és álmodozott és nem akarta megváltani a világot, csak mindössze a boldogság megélésének keresett egy csendes helyet. Nem tűnt könnyűnek a megoldás, de igenis szerettünk volna Ildivel egy csendes kis házat, kertet messze-messze a nyüzsgő város zajától. Milyen érdekes a sors, amit leges-legelőször kinéztünk házikót kertet, ott írom most ezen sorokat, május óta itt lakunk.

Azért sosem volt az élet sima kővel kikövezve, mindig ott van egy-két buktató amit meg kell oldani, ha kell fejben, ha kell erővel, ha kell közösen együtt fejben-lélekben-erőben együtt, de mindig meg kell oldani mindent amit hoz a sors. Mentünk együtt a Kedvesemmel a fiához Budapestre, mert igenis menni kellett olyan rossz egészségi állapotban volt, szinte lehetett érezni azt az anyai fájdalmat míg a csúszkált autó a havon. Az anyai ölelés megtörténhetett és az önbizalom adása számolatlanul, mert mindenből meg lehet gyógyulni csak hinni kell abban és kell egy kéz ami fogja a másikat ha baj van, ez így van mióta világ a világ. Lám csak Lali Ildi fia végre jól van és nemsokára kezet fogok vele és együtt kóstolunk pálinkát, ezek tények…

Eljött az a pillanat is amikor a Kedvesem láthatott egy horgászversenyt testközelből, természetesen extrém körülmények között! A verseny csodálatos volt, addig fogtuk a halakat szinte együtt míg az első helyezés nem sikerült. Hiába volt majdnem térdig érő sár, amin át kellett gázolni versenyládástól mindenestől már-már az utolsó erejével az embernek, akkor is az a verseny egy fordulópont volt Ildinek, minden tekintetben. Megláthatta a horgászok igenis rendes-kedves emberek, azt is megtudhatta micsoda élmény fotózni és szép képeket készíteni és láthatott egy versenyt és azt éreztem valami elkezdődött…

Míg vezettem a kocsit hazafelé csillogó szemmel fogta a kupát a kezében és mosolygott, látható volt minden tetszett ami ma történt és konstatáltam magamban ez jó…

Április közepe volt és mentünk együtt horgászni a Kadarcsra és elmondható bizony annak a horgászatnak beavatás lett a vége, Ildikóból horgász lett egy nap alatt, hisz pontyokat fárasztott szákolt egész nap. Azóta rengeteget tanult tőlem és félelmetesen jól horgászik, horgászigazolványa engedélye van és büszke is vagyok Rá, méghozzá nagyon!

Beköltöztünk a házba, amit anno idén kinéztünk, sikerült megoldani így már jogosan nézhettük, mit is kell felújítni talán… Rossz kérdés, inkább úgy kéne leírni mit nem, de ez kettőnknek sosem jelentett és soha nem is fog akadályt jelenteni, megfogtuk a munka végét és meló ezerrel. A festőhenger néha már ólomsúlyúnak tűnt, a parketta semmiképp nem akart a helyére ugrani elsőre sosem, minden felújítás kemény elhivatott hozzáállást kért, na de abban nem volt hiány.  

Szép lassan megjelentek az első színes szobák és mindig sikerült valamit hozzátenni a házhoz, hogy szépüljön, viruljon. Ma már elmondható, hogy kis tavacska van a végében aranyhalakkal, van hálószoba, könyvtárszoba, gardróbszoba és jövőre még tovább fog épülni, szépülni.

Egy nyári estén a sötétben beszélgettünk a kertben a Kedvesemmel, sokat teszünk így ilyenkor fogalmazódnak az ötletek és elmondható jó itt kint lenni. Néztem azt a Nőt akit szeretek, ahogy szétomlott a gyönyörű hosszú haja és hallgattunk a sötétben csak a hold sütött ránk, ő is szerényen csak amennyire kell.

Gombóc volt a torkomban, mert akartam valamit elmondani, de valahogy maguktól megindultak a szavak bennem és nem lehetett megállítani, csak mondtam és mondtam miért is szeretném a kezét megkérni és feleségül venni… Tudtam jól, ez a fajta bizonyosság csak egyszer van ember életében és most én őszintén el is mondtam annak kit szeretek…  

Csodálatos esküvőnk volt, ahol a természetben fogadtunk örök hűséget egymásnak a legszebb tó partján Hangonyban és csodálatos nászutunk is volt, ahol szintén a természet szépségeivel karöltve éreztük jól magunkat Rakacán. Ezek olyan dolgok, amik örök érvényűek és megfizethetetlenek.

Most épp karácsony következik és várjuk hogy minden Gyermekünk, azoknak a gyerekei is itt legyenek ebben a nagy házban és mindenki megölelhesse egymást a szeretet jegyében…

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Harangi Csaba

A régi blog ...