Őszi method parti

Ünnep van és én sietek a sötétben a kocsimmal, de hiába is igyekszem 6-kor még október 23-án ilyenkor nem kel fel a nap, nem bizony. Kicsit szokni kell ezt az őszt, de talán majd csak kezd világosodni mire kiérek a stégre, hisz Kadarcson vagyok. Sajna egyes számban írom, Ildim lázas és beteg nem jöhet ma…

 

Lássuk csak tapogatózva rakom ki a cuccaim szép sorban, de valami hibázik itt a motyók között! Na igen a száktartó táska, szákfejestől tartóstól mindenestől otthon maradt, pedig a kezemben volt, csak ép letettem valahová. Mindegy kitalálok valamit, lehet nem is fog ebben a hűvös időben a ponty kapni, de ha mégis betartom kézzel az etetőanyag keverő vödröt és belekormányzom a potyeszt, ez a terv…

Lássuk a pecát, hosszúelőkés verseny feeder felszerelés és etetés, de csak nyolcat dobok tán még ez is sok lesz, bár az etetőkosaram nem nagy. A csonti többszöri kivétel után is érintetlen, itt nem így szokott lenni… Végre egy csali frissítés után, egy árva kis keszeg a horgon ez bizony nem sok egy órányi pecából, ráadásul kapásom sem volt.

Azért az eddig fel nem avatott bolognai botom is kipróbálom csepp úszóval, eredmény itt is nulla, pedig benyúlok a nádfal elé finom cuccal élő csalival 6 méterre, de hiába.

Na szóval a 3,30-as szupenovát újraszerelem és pofás kis angol method kosár kerül fel rá, tegyünk egy próbát. Nem sokat kellett gondolkodnom az érzékeny botot lecsavarja valami a tartóról alig bírom elkapni!!  Fárasztás egy szép pikkelyes ponty közelít a stéghez, de akkor most jön Harangi Csaba a keverő vödörrel ha már nincs szákfej, azért csak összejött a merítés.

Szerencsére Frici barátom is kint van Kadarcson, így kapok kölcsön egy igazi nagy bojlis merítőt kompletten, igaz a dalszöveg miszerint „mindig kell egy barát”… Így már könnyebb lesz a horgászat jöhetnek a pontyok, ha van kedvük még a method kosár turkálásához.

A változatosság kedvéért hatalmas kárászok és jó dévérek jelennek meg, komoly kapásokat idézve elő, nem győzök kapaszkodni a botba. Most ellentmondást nem tűrően kapás utána a fék is megszólal, jó kis izmos ponty húzza a felszerelést, mint egy igavonó lovacska. Szákolom és fotózom mehet vissza éltető elemébe, jól küzdött.

Úgy tűnik a dévérek versenyeznek a pontyokkal, ki jut előbb az ínycsiklandóan csokoládé illatú etetőanyaghoz és a szintén csokis csalihoz. Örömpecám van, hol szép dévér, hol most épp el sem hiszem, amur a horgon. Ezt sem gondoltam volna október vége felé amur, de bizony ez az. Szokás szerint kifejezi a véleményét rólam a parton, miután mindent és mindenkit „felpofozott” elúszhat immár.

Megint jó kapás, de olyan nehezen jön és nem ponty, lassan tekerem és kíváncsi vagyok mi lesz a fogás? Szemkápráztatóan szép dévérkeszeg, idén nem is fogtam még ekkorát, az összes eddig megfogott halamtól jobban örülök neki, ma ez a nap hala nekem!

Már nem is számolom a pontyokat, egymás után görbítik a kis 3,30-as lightos feeder spiccét sokszor állva fárasztok a ládán jó ez a peca, csak tényleg balra nincs mellettem egy szék és nincs kivel együtt nevetni, ugye Ildim bepótoljuk azt ha meggyógyultál… A kapások ritkulni kezdenek, bár ha a megszokott 20 méter helyett, 50 méterre suhintom a kosarat onnan is fogok pontyot, ha nincs itt hal, akkor van ott ennyi…

Mire 13 óra lesz összepakolok és fejben összegzem ennek a hihetetlen jó pecának az okait és csak mosolygok magamban,  a siker milyen apró részleteken múlik, ráadásul azoknak összehangoltan kell működniük.  

Indulás haza, kiegyensúlyozottan kipihenten semmi nem zavar mert a kisüt a nap, otthon már vár engem a Feleségem és mára elég ennyi… Köszönöm Kadarcs!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...