Pontyos október

Teljesen szokatlan módon viselkedik az októberi hónap, hiszen nem hajlandó hajnali faggyal riogatni a horgászt és rossz idővel, ellenkezőleg szép napsütéses napok jönnek egymás után. Gondoljuk mi ketten a feleségemmel, talán használjuk ki azt az egyetlen árva szabadnapot ami maradt hétvégére, mivel még szombaton is dolgozni kellett.

 

Nem igazán sietünk, volna még rengeteg dolog otthon így megosztjuk erőinket én előre megyek a Kócos tóra horgászni, Ildi majd jön utánam mihelyt végez a sok adminisztrációs papírmunkával. Szokatlan, hogy nem ül mellettem bár nemsokára jönni fog, így előkészítem a terepet, jólesik a napsütésben pakolgatni szerelni-keverni a parton, még a kabátom is lekerül rólam.

Akkor hát egy rakó betolva és egy feederbot methodosra szerelve, lássuk mit ad a kis tó ma? A rakósboton az 1 grammos ceruzaúszó ellentmondást nem tűrően indul el a mélyebb víz felé és már ki is szalad a rózsaszín gumi, hamar kezdődik a fogás ma.

Pikkelyes pontyocska még fiatal kora ellenére nagy erőmutatványokra képes, mehet vissza megnőni. Most bekaszál a feeder bot derekas ponttyal tusakodok majd szákolok, néha egy két fotó a mobillal de nem szívesen szállok le a ládáról, örülök ha nem fáj semmim és beszívom a napsütés jótékonyan sugárzó energiáját, jól vagyok.

Feeder visszadobva a helyére, most a rakón a kapás, de bizony a súlycsoport nagyra sikeredett, a rózsaszín gumi lassacskán befehéredni látszik és csak nyúlik és nyúlik, jó potyesz lehet a horgon. Olyan megszokottan szólok, hogy Ildi segíts egy kicsit, de konstatálom ez csak megszokás, de mindjárt jön most nincs itt még... Addig is rója a köreit a ponty a parton felejtett szákért meg visszamászok közben jobb kéz bicepszből tartja teljes hosszban a rakót, nem is vagyok olyan rossz bőrben izom ügyileg ez olyan „toldimiklósos” mutatvány volt a javából. Végre szákolok, egy szép tükrös volt a tettes.

Halkan siklik be a hátam mögé Ildi kis kocsija, itt van már és horgászhatunk együtt. Egy kispontyot épp fogok a rakóval, míg a horgot kivenném a methodos felszerelés elindul a víz felé, szóval gyors mozdulattal Ildi kezébe nyomom a feeder botot én pedig foglalkozom a rakós által fogott halammal. Biztos egy izmos 3-as lehet a feederen de Ildi kicsit ijedten tekeri az orsót… Nocsak, nem könnyen jön az a hal kifelé, aztán meglátom a vízen átütő konturt, azt a mindenit nagyon is jó a hal!! Készülök a szákkal és benyúlok érte biztos kézzel, ritka szép pikkelyest fog a feleségem, ez bizony szép volt!!

Akkor hát horgászunk tovább úgy tűnik a nap hala már meg is van, én rakózom tovább és nagyon örülök, hogy kihoztam ezt a botot ki tudja milyen időjárások lesznek még, ma momentán minden betolásra pár percen belül ponty kap szóval unatkozni nincs időm, kicsit sem. Nagyon beválik a pár szem kukorica csúzlizása mindössze, mivel vadul keresik hol van a többi szem és mindig meglelik a horgom, így el lehet pontyozgatni egész nap.

Ildinek új botja meg orsója is van, tagadhatatlan kedvencei lettek szinte csak a Leeda Concept GT 3-as bot fog halat ma, meg sem lepődöm milyen szép tükrös kerül partra a kis picker bot által.

A rakós sem panaszkodhat egy-egy erőművész is beleszól a csendbe és az őszi falevelek között villámgyorsan tűnik el az úszó.

Még a fekete koi pontyok is meglátogatnak bennünket mindkettőnknek jut belőle. Szép lassan délután lesz és elkeseredve tapasztalom, ősz van és a napkorong villámgyorsan elindul lefelé, valahogy túl hamar én még horgásztam volna, de Ildi is.

Megfogjuk a búcsú halakat és lassan pakolunk haza, feltöltődtünk, rengeteg pontyot fogtunk a nap pirosra színezte arcunkat, igazi őszi pontyos pecánk volt.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...