Süllős péntek, busás meglepetéssel

Éppen péntek van és kicsit kedvtelenül vezetem a kocsit, hisz hideg van kint és megyek fagyoskodni a vízpartra egyedül. Persze ez lehetne máshogy is, de mára ezt választottam magamnak, hiszen a többi elkövetkező nap semmi jót nem ígér számomra, szél, vihar, eső, de ma még éppen nem…

Nem is a tó végébe kéne mennem, hanem egy vendég stégre, de nem találom és az őr sem tudja hol van, akkor ennyi, irány a megszokott hely a tó végébe, nem is baj azt a helyet ismerem mint a tenyeremet.

Kezdődjék a peca, bár sehol egy ugrás, sehol egy csobbanás, fájdalmas ez a nagy csend, legfeljebb az ember fejében kattognak a fogaskerekek hangtalanul. Mintha sejtettem volna hiába az élő csali, ma semmit nem ér és a hosszú előke sem hozza a megváltást nekem, nem rángatja a spiccet semmi… Nagy nehezen egy szép dévér felveszi a távolabbi bot narancs illatú csaliját és csak ennyi volna mára? Na nem szoktam feladni, csali arzenál felvonultatva és teszem amit szoktam, bár inkább csak megszokásból, mint lelkesedésből.

Ismerős érkezik hangtalanul csónakkal, perget láthatóan sikerrel, de nem kicsi hal lehet a horgon mert tolatásra kapcsolja a villanymotort és közelít a part felé segítséget kérni! Hatalmas busába akadt a pici műcsali, csoda hogy bírja a horog. Nagy nehezen ketten kivesszük Szabival és fotózhatom a jó 20 kilós busát!!!

Ez nem volt semmi kicsit beszélgetünk, rég találkoztunk már. Kipiheni a pergető horgász magát és újra indul a vízre, én pedig maradok a csendes feeder botjaim mellet, nekem egy ilyen péntek jutott, ez jöhet egy csütörtök után.

Szabolcs egymás után fogja a süllőket messze-messze a távolban is látszik a finom pergetőbot hajlása, mesterien csinálhatja, sosem értettem a rablóhalazáshoz, valahogy kimaradt ebből a 49 évből. Megint kiköt a csónak nálam, de mint kiderült értem jött, menjek be és ragadjak egy pergetőbotot, van több is… Ellenkezem kicsit, úgysem fogok semmit fennszóval, de végül is mit veszíthetek? Semmit, irány a nyílt víz!! Hallgatom, hogy kell gumihalazni, igyekszem jól csinálni Szabi meg figyel, mondja a hibáimat így lehet tanulni valamit. Néhány dobás után ütés a boton és igenis halat fárasztok!! Na ez nem is igaz, vagy valami vicc? Nem vicc, süllő a horgon és aztán a kezemben. Nagyon örülök mehet is vissza, fürgén sértetlenül.

Belelkesedve dobálok és mozgatom a botot, most már figyelek is, ha eddig nem tettem volna és meg is van az eredménye, megint egy süllő.

Nahát most már igazán jó napon van ebben a napsütésben, nem győzöm megköszönni Szabinak, szóval kaptam egy jó napot, amit köszönök!

A csónak messze jár már hisz ilyenkor át lehet nézni minden kis bokrot akadót én pedig ballagok vissza feeder botjaimhoz, hogy elpakolhassak és elinduljak haza. Ez egy jó kis süllős nap volt és láthattam egy hatalmas busát is, lám csak a Kadarcs megint adott valamit, önzetlenül…

Harangi Csaba

Fotók: Kovács Szabolcs és Harangi Csaba

• Előző
• Következő