Egy kis ünnepi kirándulás..
Ünnep van és kéne pihenni, Vicával megbeszéljük megmutatom hol szoktam mostanában horgászni, nem egy csúnya hely az biztos. Nagy meglepi is készül, jön velünk Szuszi kiskutyánk is, valahogy érzi is, mert a megszokott terrier remegés és farok csóválás megsokszorozódik. Nyugalom Szuszi, szép helyre megyünk, kutya hátul, felnőttek elől, ez a rend bár jelzi a vállamnál, hogy figyeli az utat.
Azt nem tudom, hogy horgászhatok-e a kiskutya mellett, mert hát elég aktív egy családtag megy mindenhova és mindent fel kell kutatni és mindent meg kell keresni, valódi kis vadászkutya, egy igazi welsh terrier. Minden esetre, egy 6 méteres bolonyai bot be van téve és egy doboz giliszta ezzel nem lövünk mellé itten, meg egy doboznyi horgász lim-lom ha beszakadnék. A folyóvízi pecások értik, a tavi pecások azért csak sejtik, de egy bólóval a kézben lehet csodákat csinálni folyóvízen, minden körítés nélkül is.
Megcsodáljuk a Hortobágyot és meg is érkezünk a partra persze a kutya mindent fel akar fedezni, Vica el is viszi sétára, én pedig kihúzom a pillekönnyű hat méteres bólót. A négy grammos úszóval megúsztatom a gyors folyású csatornát és megállapítom, hogy majdnem két méter a mélység, emelkedett a vízszint a legutóbbi peca óta.
Akkor csalizzunk is mehet ide három szál giliszta is akár keresztbe is a karcsú keszegező horogra, hagy lógjanak csak rajta. Hagyom, hogy elkapja a sodrás majd finoman meg-megállítom az úszót, közben mosolygok velem egyidős az orsó, ami a botomon van valaha Oroszországban készült. Nem igazán kell ide peremfutó orsó, folyással engedem le a felszerelést, legfeljebb csak engedni kell szabadon a felszerelést.
Végre megvannak a halak, a jobb szélen visszaforgó van és ha oda beérkezik a felszerelés elkapják a keszegek, kárászok, kispontyok, örömmel fogom őket egymás után jó pecám van és közben Szuszi kiskutya is jön nézni a kapást, együtt nézzük az úszót.
Érdekes, volt már velem horgászni, de valahogy mindent ért, most is Apa bevág és akkor jön egy keszeg és akkor azt ő is megnézheti, persze megszagolja aztán mennek vissza vízbe. Érdekli a kutyát és tetszik neki, ahogy fogom a halat.
Eszünk is valamit és élvezzük a csendet meg a csodás kis helyet, hamar dél lesz a kiskutya behúzódik a hűvös vizes nedves sás közzé és ott pihen, jól teszed Szuszi igazad van.
Lassan pakolunk nem mintha sok cuccunk lenne, hamar a kocsiban vagyunk és indulunk a pusztán át visszafelé. Azaz csak indulnánk, mert pár kilométer megtétele után egy kis bíbic család van a beton út közepén, meg kell állnom. Egy bíbic Anyuka és hét pelyhes apró csíkos bíbic az úton.
Ennek fele sem tréfa kiszállok, hogy segítsek odébb menni nekik, Anyuka elrepül, pelyhes csíkos gyerekek az út szélére futnak kivétel egy, az eljátssza hogy most rosszul van, kicsit sokkosan ott marad, remegve. Felveszem, kirakom útszélre testvéreihez, Anyukájuk a fejem fölött köröz.
Na most már mehetünk, még a tükörbe látom rendezi Bíbic-Anya a gyerekeket, megszámolja őket, de biztos megvannak, de menjetek inkább a fűbe. Úgy látom, mindenkinek tetszik a kedvenc horgászhelyem, Vica mosolyog Szuszi kiskutya is, szóval itt horgászom én…
Harangi Csaba