Egy kis bolózás a csatornán…

Már két hete nem horgásztam, rettenetes módon hiányzik nekem, szóval hajnalban indulás. Nyomom a gázt neki, de csak egy ideig sietek, mert amikor megérkezek a Hortobágyi Nemzeti Park területére, csak csodálom a háborítatlan természet szépségeit azt csak lépésben lehet.

Nem is tudok haladni meg kell állni többször, hol fácánkakasok küzdenek egy nőért, hol nyulak futnak, de csak kizárólag az autó előtt mindenki. Szerencsére nem félnek örülök neki, láthatóan nincs kitől. Sokan nem tudják milyen érzés egy nemzeti parkban lenni, megmondom őszintén büszkeség tölt el ilyenkor, ez a hazám. Megállok tájat fotózni csak halkan kattog a kezemben a Nikon..

Most már ideje menni a csatornához, izgalmas dolog a csatornapeca, magadnak kell megoldani, de biztos nem a pelletek között kell turkálnod mi legyen, sem a mikropellet zacskóját olvasni mennyit kell áztatni, ugyan már itt oda kell tenni magad, félénk halakkal, ez vadvíz. Semmiképp nem arról szól, hogy 20-30 pontyot fogtál egy pop-uppal, felejtős… Van a kocsiba giliszta, kukorica, meg etetőanyag.

Jó öt méter széles csatorna, igen gyors folyással kárász, keszeg, itt született pontyok legfeljebb. Na jó a MOHOSZ kitett magáért pár hete, pontosan valahol 100 kg ponty be lett engedve a vízbe, ez az igazság. Szóval volt telepítés, így korrekt hogy leírom. Na lássuk akkor hat kemény gombóc középre dobva, hiába dobom a rézsűre legurul onnan, szóval beköszöntem a halaknak. Elsőre ötös spiccbottal úsztatás, hiányzik vagy 30 centi a vízszintből a legutóbbi pecámhoz képest, hamar megállapítom, úgy hagytam a létrán az utolsó horgászatom szerelését. Igencsak észnél kell lennem, hogy halat fogjak visszatartom keresgélem a halat végül is fogom őket de ütemtelenül, eléggé döcögős a peca.

Hmm, újratervezés! Spiccbot kiszáll, 6 méteres bolognai horgászbot kihúz. Szóval most tanulom ezt a bólós pecát, de jó dolog elég szokatlan valóban állva kell művelni. Pontosan elérek minden elérhetetlen helyet, meglepő módom veszem észre, hogy a halat keresem és nem érdekel az etetés. Mindössze lehetetlen helyekre lendítem a felszerelést, aztán kapás és hal és minden bedobásra! A kis 4 grammos csúszó úszó szinte érinti a szemben lévő nádszálakat, kicsit megy az úszó a folyással majd eltűnik és hal a horgon, jó móka nagyon.

Akkor most engedjük le a túlsó parti rézsűn az úszót had vigye a sebes folyóvíz, felkapókar kinyitva és pereg le a zsinór és váltanom kell máris vissza, elhúzta az úszómat, keszegeket és kárászokat fogok. Hát hiába csodálkozom, nézem az órám és ahhoz képest hogy reggel hét órára jöttem, már 13 óra is elmúlt, ennyit a bólós pecáról és a jó pecáról.

Ez jó módszer, de jó hogy erre a vízre váltottam éves engedélyt jó döntés volt vitathatatlan és ha már itt tartunk még pontyot is fogtam, itt született vadon.

Köszönöm szülőfalum vize, ez jó peca volt, még annál is jobb...

Harangi Csaba

• Előző
• Következő