Egy kis gyógyulás és feltöltődés

Most lenne, hogy negyedik hete nem horgásztam, de most mégis elindultam hátráltató tényezőimet figyelmen kívül hagyva. Kell néha hadakozni magammal, nem könnyű ha megállapítod a bal kezed annyira nem is működik, na meg fáj is, gyógyszerek kezelés, jön itt minden, de nem látom a végét. Inkább horgászok és közben lehet jobban leszek…

Gyorsan megy a kocsi, valahogy jobban nyomom a gázt neki, túlságosan hiányzik a nád suhogása és a nádirigó átható hangja, a pontyok ugrása. Megérkezem, mosolyog a portás na de rég látott, van ez így jövök én és már megyek is a stéghez. Hamar bepakolok, nem mondhatni, hogy sok a cuccom, csak pár bot szék etetőanyag.

Lássuk előbb egy teszt dobás ide közelebb, hát fájni fáj a karom de odaesett ahova akartam, a többi az nem számít. Végre horgászat, örülök neki és hagyom, hogy ellepjenek a víz hangjai, élvezem. Egyelőre nincs kapás frissítgetem a csalikat, variálok ötletelgetek. Na most jól elhúzza a távolabbi botot és fárasztás kezdődik, de kellemes érzés egy kis aranyos potyesz bejelentkezett kezdésnek.

Na már halas a kezem, ebből a napból már lesz valami, aztán jelentkeznek a keszegek is, ami újfent feldob mert őket is vártam. Igazi jó kadarcsi feeling alakul ki, amikor nem tudod mi fog történni a következő pillanatban, például most sem, mert finom a kapás nagyon, de a fene tudja… Na ugye hogy ott volt az a de! Bevágok, semmi, esetleg, valami, mire a stéghez ér amur lesz belőle. Gyorsan megszákolom mielőtt rájön, hogy kifogtam, egy gyors fotó és a pofon amit adni akart, azt már a vízben osztja ki… Amur haver, kifogtalak, fotóztalak, és most jössz rá…

Megint jönnek pontyok de megállapítom, hogy kár számolni is, mert itt mindig történik itt valami. Unatkozni nem lehet, most is érdekes egy jó halat fárasztok a távolabbi bottal, még félúton vagyok a küzdelemben és elfüstöl a másik bot.

Azt hiszem 200 méter 0,22mm-es zsinór van rajta, hát vigyed én nem érek rá odamenni, negyedrész már lement, van elég.. Próbálom megfogni a szép izmos pikkelyest és szerencsére sikerrel szákolom. Furcsa úgy fényképezni amúgy, hogy a másik botodon az orsó füstöl!

Nyugtatom magamat, fotó, halat szépen visszaengeded, merítőt bekészít maga mellé és most lehet felvenni a másik botot! Na lássuk már ki vagy, elvittél vagy száz métert akkor gyere szépen vissza barátom. Ő is egy jó pikkelyes ponty és ő is szákolva fotózva.

Szóval valahogy így telik el egy délelőtt, persze közben halőri ellenőrzés, de rendben van minden már kezdtem hiányolni minden alkalommal van szerencsére és ez nem baj. Szépen eltelik a nap is én is elhiszem, hogy be tudom dobni a horgászbotot beteg karral is.

Több baj van a szákolással hiszen bal kézzel szákoltam eddig, mindig jobb kéz bottal hal felhúz, bal kéz száknyéllel benyúl a halért… Hmm, nem nyúl be a bal kéz a halért már. Majd megtanulom, hogy kell fordítva ennyi, nem a világ, inkább alkalmazkodom mint panaszkodom.

Nagyon köszi Kadarcs a gyógyítást, nincs semmi bajom és feltöltődve megyek hazafelé!!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő