Köszönet Tisza!

Enyhén szólva is igénylem a csendet és a megnyugvást, ezekre lenne szükségem így kell egy hely, ahol csak a madarak hangja hallatszik és vízben ugró hal csobbanása töri meg a csendet. Tudom, hogy van egy hely, egy benyúló sziget a Tiszába, hatalmas fákkal tele oda kellene mennem, tán még emlékszem az odavezető útra, de addig megyek míg meg nem találom…

Hajnal van és azt hiszem elaludtam értetlenül ülök az ágyam szélén már el kellett volna indulni, kapkodva dobálok kaját a hátizsákban, online jegyvásárlás a Tiszára, kávé az nem is kell, és a Skoda indul! Hamar lemegy a távolság, már Tiszaújváros fényei is látszanak, majd az ismerősnek tűnő ösvény a szigeten, amit benőtt a gaz és a kocsi csinálja az utat saját magának, nem sokan járnak ide az biztos. Végig a szigeten és igen ott van a nyiladék megérkeztem, örülök és ez a gyomorban tomboló kóros remegés szép lassan kezd megszűnni, míg nézem a tájat a hatalmas folyót, amitől nincs is szebb tán…

Időbe telik, míg rászánom magam a horgászatra sokáig csak csendben ülök és figyelek, hallgatom a csendet. Barna és zavaros a víz, láthatóan még csónakból sem horgászik senki nem az az igazi ideális horgászidő a Tiszán, most viszi a sok hordalékot magával sebesen igencsak sietve folyik a gyönyörű folyó.

Nem baj, nem halért jöttem hanem a Tiszához, csak röviden ennyi. Lassan pakolgatom a cuccaimat a kemény földes-kukoricás gombócok rövid mély csobbanással tűnnek el a folyóban. Etetés megvolt, hosszú előkés pecák repülnek be és várom a döccenés érzését amikor végre a Tisza alján megállnak a kosarak. Kezdődik akkor a horgászat, sűrűn dobálgatok újra és újra, cserélgetem a csalikat, de szép lassan egy óra múltán ráébredek, nincs hal… Talán máshogy kellene keresni őket?

Igen olyan zavaros a víz, hogy ezek a szegény keszegek az orrukig sem látnak, szóval csinálok egy nagy csavart. Method felszerelést készítek, mintha csak otthon lennék és methodozni akarnék az egyik tavon. Elkészül a felszerelés, folyással lefelé bedobok és várom hogy bevigye a folyó a partszélbe és ott megállapodik a kosár, sárga apró pellettel csalizva, na meg csonti tuning a horgon.

Reményvesztetten teszem le a botot, de máris kapás van nem is kicsi. Keszegek jönnek egymás után, hát nagyon örülök neki már majdnem elkönyveltem, hogy egész nap így fogok üldögélni kapás nélkül, de nem így van, de nem ám.

Kellemes peca veszi kezdetét, szerencsére jól lett keverve az etetőanyag olyan földesre, hogy nem tudja a folyó kimosni a kosarat csak idővel így akár 5-10 percbe is beletelik, míg eregeti a finom etetőanyag magát, a piros angolmorzsákkal együtt, ekkorra pedig jönnek a keszegek és felkapják a csalit. Ezt sem gondoltam volna hogy methodozok a Tiszán, de az ma így van és nagyon tetszik, hogy így meg lehet menteni egy kapásnélküli napot is.

Ideje nekem is ennem valamit, az utóbbi időben majdnem leszoktam az evésről, azt is pótolnom kell, de a parasztkolbásztól és a füstölt szalonnától nincs jobb…

Jellemzően jó a kapásuk, egy kicsit megrezegteti a spiccet, majd hajlik az egész bot és hal a horgon. Most azért egy komolyabb kapás jön, drasztikusan hajlik a botom, mi lehet ez? Fogalmam sincs csak azt tudom hogy nem keszeg. Bemegy a folyóba, onnan kell visszacsalogatni majd előttem recsegteti a féket és végre meglátom a halat ez bizony egy tükörponty és már szákolom is. Ezt sem gondoltam volna tiszai keszegezés közben még pontyot is fogok, ez már csak hab a tortán. Virgoncan úszik tova a ponty mint a többi halacska, inkább maradjon száraz a haltartó.

Azt hiszem úgy érzem magam, mintha sok erőt adott volna természet nekem, de hát nem mai szereplője vagyok ennek az életnek ismer engem a természet jól. Most elindulok vissza városba és feltöltődve veszem fel az élet ritmusát és tudom csak az emberek változnak a természet az mindig örök…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő