Télbúcsúztató peca…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Szerencsére a fagyok lassan elmúlnak és már van szabad vízfelület ahol horgászhatunk. Nem kicsit vacillálok, hova is menjek, hisz lehetne keszegezni a Látón, de a Skoda a betonba tapadva hasít el a tározó mellett,  Nagyhegyes  irányába a Daru tó felé véve  az irányt. Nem sok cucc van a kocsiba, négy bot, etetőanyagok, táska, merítő, meg mindenféle horgászlom…

 

Megérkezem, ehhez a kedves kis tóhoz, ami olyan sok élményt adott már nekem, bár manapság itt inkább versenyek vannak, de ma szerencsére még nem… Keresek egy szélárnyékosabb helyet, mivel 40 km/órás szél van és az nem kicsit okoz hideg hőérzetet, de nem ám. Talán itt az egyik fűzfa mellett jó lesz, lássunk is neki a pecának hisz milyen jó lenne pontyot fogni ámbár még tél van, nem fognak zabálni a  halacskák.

Az első bot egy keményebb a többihez képest, azzal megdobom szemben a nádszélt, majd készítek egy etetést középtávra hátha ott vannak a halak. Kész is vagyok, akkor le is ülhetnék a székbe és pihenhetnék egy kicsit elvégre azért jöttem. Mindössze csak gondolom, hogy kinyújtóztathatnám az ízületes tagjaimat, mert a távoli bot elhajlik hirtelen, nagyon egyértelműen közli, hogy finom az ananászos pop-up csalim!

Ideje fárasztani és szép ponty kerül a matracra, jó kis kemény küzdelem után. Örülök, valahogy ezt nagyon szerettem volna, igaz tél van még, de azért a ponty az ponty és igenis remeg kicsit a kezem és a lábam is, de ennek így kell lennie.

Felhők jönnek esőt hozva, de nem tehetek semmit, ernyőt nem hoztam bár több mint valószínű az ernyőt elfújná ez a nagy szél, aztán meg szaladhatnék az ernyő után, ezért aztán békésen várom míg a szemerkélő eső alábbhagy és szép lassan el is áll.

Reménykedve dobálom a nagy távolságot továbbra is, de több ponty nem jön, legfeljebb gyönyörű keszegek veszik fel a pelletet. Próbálom csökkenteni a csali méretet, meg aromákat használni a kicsikarható kapások érdekében és az már teljesen mindegy is milyen hal kap a horogra. Külön meglepetés, hogy dorozsmás homlokú dévért is fogok, jön tavasz!!

Most jut eszembe, míg itt középre meg nagy távolságokra dobálok, itt van  mellettem ez a fűzfa, mi lenne ha annak elé horgásznék mindössze 6-8 méterre egy alsó lendítéses dobással? Azon ne múljon…

A nap elkezd sütni és hagyom, hogy átjárjon egy kicsit engemet, lelkemet, csontjaimat jólesik így pihenni, rám fért már. Elkezd rángatózni a rövidre dobott bot, bármily hihetetlen csak így a fűzfa elől húzom a „fékrecsegtetős” nagy kárászokat, method felszereléssel.

Így telik a napom, hol innen, hol onnan fogok keszeget vagy kárászt, minden módszert felvonultatva egyedül csak a matchbot nem került bevetésre, de mondjuk ekkora szélben nem is akartam elővenni.

Délután lesz, indulok is lassan és jól tettem hogy ide jöttem, tudtam beszélni Jani bácsival, tudtam köszönni Marika néninek és elkönyvelhetem, jól vannak és én is jól vagyok, mert kikapcsolódtam a környék egyik legszebb taván…

Harangi Csaba

A régi blog ...