Őszi pontyok…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Tényleg ősz van, a hajnalok olyan hidegek hogy egy szál ruhában az embernek a csontja is megérzi a hűvöst. Botladozom a sötétben a vakondtúrások között és izgatottan ülök a kocsiban, ma végre horgászat és hogy hiányzott, irány Kadarcs és a Skoda tudja az utat…

 

Bízom benne csak kivilágosodik valamikor, így nehéz lesz kipakolni a stégre ha nem látok semeddig. Mire rögzítik az adataimat a halőrháznál, a nap jelzi hogy közeleg és szépen láthatóvá válnak a természet résztvevői, hol egy őzbak, hol egy nyúl, hol egy róka köszön rám a hajnali derengésben, tényleg megérkeztem.

A hosszú nádszálak zöld kaput mutatnak a stég bejáratánál, de én határozottan nyitom a természet ajtaját és a nádszálak engedelmesen félrevonulnak előttem, szia Kadarcs, rég jártam erre… Nézem sorban a szemben a házakat és 10-et számolok meg, de egyik előtt sincs bedobva horgászbot… Hmmm, nem igazán esznek a halak, ezek szerint senki nem horgászik, még….

Akkor kezdek, versenyláda, száknyél, feederbot, aztán szép lassan a rakósbot is előkerül.

Feltett szándékom volt a rakósbotot hozni, legutóbb amikor itt jártam akkor nagyon sokat tanultam a mélységbeállításról, ma is figyelek minden centire, millire az úszó beállításakor, mert ez fontos… Egy hónappal ezelőtt az érintőre beállított úszó hozta csak a pontyokat, de úgy tűnik ma nem így van, legfeljebb tologatják a halak, no meg az a kadarcsos áramlás, ami itt mindig van. Megunom a sikertelenségemet, leteszek öt centit a mederre az előkéből legalább megáll rendesen a cucc, azaz csak állna mert viszi valami és a piros antenna komótosan eltűnik a Kadarcs sötét vizében.

Bevágok, de általam eddig nem látott dolog történik, hiszen legalább akkora örvény keletkezik a vízben mint én!!! Az a hatalmas valami a víz alatt elindul a tó közepe felé, elég rémisztő sebességgel, ferdén oldalra tartom a rakósbotot és csak imádkozni tudok, vajh mit bír a fehér Daiwa hydrolastic gumi??

Amikor már a fizika törvényei nem akarnak érvényesülni, az egész rakósbot elkezd remegni mind a 11 méter, a gumi koppol nincs tovább már nyúlás és várom mi fog történni, majd megkönnyebbül a felszerelés, de legalább nem tört a bot…  

Micsoda egy érzés alulmaradni, valami nagyon erős, nagyon nagy hallal szemben, még most is remeg a kezem és nézem a szakadt előkét… Majd legközelebb találkozunk, de az előke inkább olyan volt mint amit elharaptak, szóval valószínű egy jó 20-as amur jöhetett ide, de visszajön az még egyszer…

Újra kötöm az előkét, immár egy erősebb vastagságban és visszatolom a rakót. Az nagyhalas fiaskó után, kárpótol engem a tó, szép tükörpontyokat ad egymás után amiknek nagyon örülök jól megdolgoztatnak az biztos.

Közben azért szépen fogom feeder bottal, a szebbnél szebb keszegeket nem is kicsiket egyszerűen gyönyörű keszegállomány alakult ki ezen a tavon.

Azért ráhangolódnak a pontyok a feederre is, bár vagyok bajba, mert egy behajló bokor mellett feederezek és nem könnyű a beugró pontyot onnan kifordítani.

Pont egy tükörpontyot fárasztok rakósbottal, amikor a feeder bot szó nélkül elhajlik és ellentmondást nem tűrően viszi valami!! Nem tudok mit tenni az izmos ponty nem adja magát meg semmi pénzért rakón, nem sietne az elfáradással így csak kiengedem a féket a feeder boton had vigye a hal, van vagy 200 méter zsinórom… Idegesítő hallgatni a zümmögő féket miközben rakóval fárasztasz egy pontyot, de gáz… Na végre a ponty megszákolva, matracon, fotózva, visszaengedve, akkor mi a helyzet a feederrel???

Óvatosan lopom vissza zsinórt, jó sokat lehúzott a hal, amit aztán majdnem a behajló bokorral együtt de kifogok végre, szóval kettőből kettő!

Délután van, eltelt ez a nap, ideje hazaindulnom szóval élményszerű napra sikeredett köszi Kadarcs!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...