Csak ülök és figyelek…
Az időjárás jelentés bőszen figyelmezteti a lakosságot miszerint hidegfront jön kifejezetten hidegebb napok jönnek. Variálok fejben menjek, ne menjek, de igen legalább több ruhát viszek reggel no meg kint lesz egy kollégám is Kadarcson a párjával, legalább együtt vallatjuk a tavat és tudunk egyeztetni ha nincs kapás.
Hamar kiérek nem igazán marasztalt az ágy kidobott magából, hajtott az a mindig fiatal horgászvérem valószínű sosem fogok megváltozni, mindegy hány éves vagyok. A ruha alatt aláöltözet van, de a hideg szél akkor is bebújik és ráz a hideg, megérkezett az ősz. Még nem horgászom csak nézem a lehetőségeket és a nagy dézsát veszem elő amiben az etetőanyag van. Kétkezes gombócok repülnek a kiszemelt helyekre és hangos csobbanásokkal zavarom meg a romantikus csendet, eközben a hajnalcsillag tekint le rám, mert a hold már elsétált, a nap pedig még nem érkezett meg.
Akkor egy erősebb felszerelés a bokor alá mint legutóbb az nagyon tuti hely volt, egy hosszúelőkés felszerelés csak úgy középre. Kíváncsiságból oda etetek be, pontosan a rakós botom hosszának megfelelően ha már nem hoztam, ilyen szélben nem szívesen rakózom finoman szólva nem nyerő idegeskedni hogy eltöri a szél, nem töri el szél, inkább várjon sorára otthon. Szóval rakóstávra etetek, hosszúelőkés cuccal pedig ráhorgászok, szerintem ha legutóbb odaállt a hal így is odafog egyszer.
Időközben megérkeznek a fiatalok, Tibi kolléga bejön a stégre köszönni. Taglaljuk a lehetőségeket nézegetjük a felszereléseket átbeszéljük a taktikát, ők nem messze tőlem a tó végébe telepednek le.
Horgászom, de csak ülök egyelőre és nem találom a halakat csak a hatalmas csendet hallgatom. Hideg lett lehűlt minden, minden bizonnyal nem éhesek talán legjobb lesz az élőcsalit preferálni bár középre horgászva semmim sincs, hiába is kínálgatom a csonti csokrot.
Váltogatni kell a helyeket, még szerencse hogy mindenhol van itt előkészítve etetett hely, hasznosan telt a sötét hajnal. Akkor csak lazán a nád elé jobbra, hátha sikerül valami, de máris változtattam a felszerelésemen mert 10-es horgot tettem fel és sok csontit raktam rá ami csak felfért. Úgy látszik ez megtetszett valakinek, mert az egész bot elhajlik legfeljebb a nyelébe kapaszkodhatok.
Ez kegyetlen ilyenkor, mert az okos ponty be akar menni a nádfalba és odafúrja magát tiszta erőből, amit én csak a víz alá dugott bottal tudok ellensúlyozni, úgy pumpálom kifelé és bízok benne hogy csak a halat húzom és nem a nádfalat. Kijön a nádból erre betör a stég alá nem győzöm rábeszélni hogy jöjjön ki onnan de mondjuk ez a horgászbot tudja mit kell tenni fogalmam sincs hogy tud így hajolni egy Royal bot… Végre matracon a tükörponty, jó meccs volt így reggel.
Próbálnám azt horgászni amit eddig, de az etetés szétverve halak elmenekülve és nem jönnek ide vissza semmi pénzért, hiába várom a kapást mozdulatlan és csendes minden. Azt már látom, hogy az erős methodos felszerelésem mozdulatlan lesz ma, még csak egy mozdítás sem, teljesen mindegy milyen pellet és milyen aroma van bevetve, a sokadik variáció sem jön be…
Akkor marad a hosszú előke és a csonti csak tudnám hol vannak a halak, akkor talán ötven méterre középre benézek és csinálok egy távoli etetést. Nagy nehezen sikerül odahívogatni a halakat és keszegeket, kárászokat fogok, végre felmelegedek egy kicsit a mozgástól.
A nap kisüt a ruha lekerül rólam és láthatóan egy hal feljön előttem és fordul egyet pont olyan 10-11 méteres távon, aha a rakóstáv ahol reggel kezdtem az is lehet hogy beérett, most hogy felmelegedett a víz? A zsinóromon fehéren világítanak a jelölések, ez mutatja az egész napomat kombinálásaimat, tehát akkor most a legrövidebb jelölés lesz kiklipszelve és lágyan dobok egy íveset szinte csak magam elé ejtem a kis kosarat.
Várok a forgások, fordulások nem maradnak abba kétségtelen odaálltak az etetésre, a 10-es horog csontival pedig segít a szelektálásban vagy pontyot, vagy amurt vagy nagy keszeget várok…
Iszonyat módon drasztikusan szinte elindul a botom a víz felé, ennek fele sem tréfa, arra sincs idő hogy kivegyem a kiakasztást kiakad az magától is rugós klipsz van az orsón és csak egy halk pendülés jelzi, ahogy kikéri a hal a zsinórt. Irány a szabad vízfelület valahova Tibiék felé veszi az irányt, de végre megállítom és megfordítom.
Szép tőponty volt a tettes és fáradtan piheg a matracon és nagyon örülök, hogy ebben a kapástalan időszakban megtaláltam a halakat. Kárászok nagy dévérek jönnek egymás után, de szépen minden kapást ki kell ülnöm.. Nem kapkodok, nem ismétlem a dobást csak ülök és várok. A mozdulatlan bot egyszer csak szép komótosan bólint egy nagyot és fárasztom a halakat.
Lassan indulok haza, de míg a kocsiba rakodok bent hagyom a nyerő botot és igenis jól tettem mert míg megyek a stégen már messziről látom bólint a bot és az orsó is szól már. Akkor hát búcsúhal és búcsúfárasztás veszi kezdetét. Egy pofás amur kívánta meg a csontit vesztére, már szákfejben ficánkol.
Tanulságos peca volt ez egy lehűlt vízen. Összegezve élő csali kellett a halaknak, de csak akkor volt siker ha kellően csendben volt a pecás nem csapkodott ki be a felszereléssel és nyugodtan kivárta míg felveszi a ponty, amur, nagy keszeg a viszonylagosan nagynak számító keszegező horgot a csontival, így brutális kapás volt az eredmény. Ha igazi versenyző módjára szereltem, apró 18-as horog egy csonti rá, akkor pici finomkodó kapás, apró keszeg volt az eredmény, ami nem is mindig akadt. Nagyítani kellett, ami nagyította a halat a kapást és a fogást, nagyon köszi Kadarcs, ez is jól sikerült!!
Harangi Csaba