Csobaj mosolya

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Most már nem ismeretlenül fogok Csobajon horgászni, hisz már voltam itt és úgy érzem befogadott, most már határozott elképzeléseim is vannak erre a rendkívülien szép és mély vízre. Ildivel alig várjuk, hogy megérkezzünk, éppen augusztus 20.-át mutat a naptár és a reggeli fényben szép lassan befordul a Skoda holtágra, a hatás pedig leírhatatlan, gyönyörű táj tárul elénk…

 

Helyet kell keresnünk, nem csak mi vagyunk itt, de az a hely ahol szerettem volna horgászni, pont szabad, így ide le is pakolunk.

A feleségem fia Lali és családja is nemsokára itt lesz két aranyos unokával együtt, szóval fontos a jó táborhely. Akkor kezdődjön a peca is végre, jó dévéres etetőanyag megkeverve hosszúelőkés felszerelések előkészítve és csobbannak a kosarak. A mélységről annyit, hogy legalább tízig kell számolni, amíg leérkezik döccenve az aljzathoz az etetőkosár, szóval nem egy átlagos mélységű helyen vagyunk, ez a Csobaji holtág.

Etetni kicsit hosszadalmas, de kész vagyok végre csonti a horgon és várok. Változatos az állomány bodorka, dévérkeszeg, lapos keszeg mutatja magát élvezem a horgászatot.

A kosár súlya 50 grammos épp azért , hogy időben a helyén legyen a kosár, ez bizony lassú indítású óvatos dobásokra állítja be a kezemet, hiszen nekem csak finom érzékeny pálcáim vannak. Míg fogdosom a halakat eltelik az idő meg aztán a grill is beindul, valamit enni is kell a parton családnak és van segítség a tüzelésben is, akinek aztán vannak véleményei is pl:  3 éves Zsombika szavai: „A halak azért úsznak mert nem ér le a lábuk”

Mire kezdene elfogyni a nap ereje és elindulna pihenni, hogy holnap új erőre kapjon a feljövetelhez,  a holtág még varázslatosabb lesz. Hattyúcsalád eszegeti az esti vacsoráját, miközben a holtág ragyogni kezd és kéretlenül megannyi fényt visz az elkövetkezendő éjszakába.

Mire hajnal lesz már kikászálódom a sátorból és horgászni kezdek néhány méterre az előző helytől, lássuk mi is van odalent? Slider úszót szerelek fel és mérni kezdem a mélységet,nem könnyű egyre inkább elképedek szóval a matchbot hosszának kétszerese plussz két méter!!

Tehát majdnem tíz méteres mélységet dobálok és valóban ki kell várni míg az úszó a helyére mászik, kinyitni a felkapókart had álljon be a helyére az apró gyöngyöt tolva az úszó, teljesen az ütközőig. Húzgálom a felszerelést majd kifekszik néha az úszó, így rájövök dombok vannak a víz alatt így egy ilyen púpot kéne meghorgászni ma, ez a terv.

Kezdődhet a feederezés a terv szerint valamint majd közben néha matchbotozok is, meglátjuk. Szépen jönnek halak nagyon elégedett vagyok, különösen jól tettem, hogy fonott zsinórra váltottam a kapásokat jobban érzékelem, ma ez hasznos ötlet volt.

Most is kapás bevágok, de olyan kis erőszakosan lefelé húz a hal alig tudom kiparancsolni a hínár közül. Nahát, ezt a kellemes meglepetést, compót fogtam.. Örülök, gyors profilfotó és mehet is vissza vízbe.

Úgy látszik ez a meglepetések napja, csak beszélgetünk a Feleségemmel és nemhogy kapásom van, de el is indul a botom a vízbe. Elkapom a bot végét és fárasztok valamit, de el nem tudom képzelni hogy mit, mert a fék szól de nem füstöl, valamint hal is csak lefelé tör, úgyhogy nem ijedek meg. Telibe fonott zsinórom van erőgumival kombinálva, talán ez segít megvédeni a vékony monofil előkét és az apró horgot, amin két szem csonti volt. A fonott zsinór úgy vágja a hínár mint kés a vajat és megvillan az áttetsző vízben a szép amur teste! Láthatóan nem fáradt el, de hagyja magát közelebb húzni így ha fáradt, ha nem, akkor is megszákoljuk!! Nagy az öröm a parton, együtt örülünk szép sötét pikkelyes hal, engedem is vissza a kötelező fotózás után.

Még matchbottal horgászom át a délutánt és szép lassan elhiszem hogy meg lehet tanulni sliderezni előbb utóbb, hisz lassan minden dobás sikerül és fogok szép keszegeket is matchbottal szóval megy ez.

Persze vannak balesetek is, amikor elvesztettem egy úszót, de családi mentősereg bement az úszóért, köszi Zsombika!

Olyan jól érzi magát az ember a Csobaji holtág partján, hogy majdnem elfelejt hazamenni. Elköszönünk másnap a víztől és míg megy az az autó hazafelé, képkockák jelennek meg szemem előtt halak, beszakadt fák, compó, amur, egy mosoly…köszönjük Csobaj!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...