Baranyai kalandok..

Végre eljött az az időszak, amikor nem a munkával kell foglalatoskodni, hanem néhány napra kizárólag a pihenésnek szenteli az ember minden idejét. Azért a mostani pihenő helyszín nincs ám valami közel, hisz Baranya megyébe száguld a Skoda, egyenesen Orfű faluba és az itt található tórendszer tavait fogjuk vallatni feeder bottal.

 

Pécsi tó

A szerény kis szállásunk közvetlenül a tóparton található, tehát nincs messze a víz ami inkább kisebb Balaton hatását kelti rengeteg nyüzsgő emberrel, akik fürödni, strandolni, szörfözni, szórakozni jöttek ide.

Persze a csendes természetszerű pecát kedvelő ember megijed, nem kicsit, akkor most hol fogunk csendben nyugodtan horgászni? Megoldjuk, elindulunk a tavon szépen körben a panoráma úton és keresünk olyan szakaszt a parton, ahol nincs nyaraló, strand, büfé vagy kölcsönző… Nos valahol a végébe a tónak van egy szép öböl annak bokrai és fái eltakartak bennünket a turistáktól és elkezdődhetett a peca a Pécsi tavon.

Ildi methodos technikát vet be és aránylag mélyebb öbölben próbálkozik én hosszúelőkés feederrel kezdek. Az első jelentkezők meglepetésünkre kis balinok, úgy látszik ők mindenütt ott vannak, majd szép lassan összeáll az etetés és megjelennek a keszegek és bodorkák is.

Szép egészséges halakat fogunk és jól szórakozunk, nem egy unatkozós pecában van részünk a Pécsi tavon. Kíváncsi vagyok, hogy halak feljebb a vízközt tartózkodnak-e, így 70 centi magasságában lebegtetem a csalimat ami gazdára is talál, de biztos nem keszeg mert szól a fék rendesen. A kristálytiszta áttetsző vízben megvillan az amur teste, tehát ő kapta el az apró hungarocell golyócskát! Szákoljuk, de azért izgalmas volt hosszú vékony előkével és kicsi horoggal..

Jól fogjuk a szép dévéreket, bodorkákat, akik a felsőbb vízrétegekbe tartózkodnak így lebegtetünk bőszen és megtaláljuk a halakat.

Jól érezzük magunkat bár egy vizibiciklis párocska úgy dönt az etetésemen fog szerelmet vallani egymásnak és ehhez még 40 Watt zene is társul, nem győzöm elzavarni őket, pedig én békés természetű ember vagyok, de ami sok az sokk! Szóval összegezve a Pécsi tavon partról horgászni nem könnyű egy nem idevalósi turistának. A stégek mindössze 6 méterre vannak kiépítve egymástól szinte egymás szájában élnek és horgásznak a parti üdülőben lakók, szabad hely kizárólag a tó végében található kis öbölben van a rejtekadó kiserdő fái alatt, de ott legalább jól érzi az ember magát, szóval pecáztunk a Pécsi tavon…

 

Hermann Ottó tó

A következő tagja a tórendszernek a Hermann Ottó tó, aminek megismerésére már gyermekkorom óta vágyok, de nem gondoltam hogy egyszer mégis eljutok ide… Egy igazi zárt közösség lehet ez a hely, mert a parton sétálva sem tudtam meg, hogyan váltsak engedélyt ide, hiszen egy kikötő van tele csónakkal és egy zárt halőrház áll magányosan az erdőben, senki de senki nincs itt. Szerencsére egy kitűzött papíron szerepel egy név meg egy telefonszám, így sikerül megkérni a halőrt jöjjön ki és adjon nekünk másnapra napijegyet. Nem volt könnyű, tényleg zárt közösség van itt, külsősök vajmi ritkán tévedhetnek erre…

Akkor hát reggel indulás és pakolás nagy erőkkel, hiszen a rengeteg horgászmotyót be is kell cipelni a parton kiválasztott helyre. Nagyon szép vadregényes part fogad bennünket, izgalmas vízbe hajló bokrokkal víz alatti fákkal, nádfalakkal, pont mint régen egy horgászújságban gyerekként olvasva…

Jobbra, balra kukorica szórás hátha jön egy ponty vagy amur errefelé.. Elég kicsinek tűnik a vízmélység egy üres bevágás után kirepült a kosár (senki nem sérült meg). Ildinek a botja elhajlik és pontyfárasztás kezdődik, mert az csavarta el a botot. Ügyesen kikormányozza a bokor alól és szákolom, így meg van az első potyesz.

A nap többi részében már csak keszegek jönnek azok szórakoztatnak bennünket, majd délután megérkeznek a helyi horgászok csónakjai és mindenki elindul a megszokott nádfalához, beszakadt fájához hogy ott horgásszon csónakból. Szép nap volt, lassan indulunk a szállásunkra a hatalmas százéves fák töve mellől, kicsit nehéz szívvel ez jobb hely, mint a szállásunk az biztos…

Kovácsszénájai tó

Folytassuk akkor a tórendszer horgászatát tovább így elindulunk az érdekes nevű faluba Kovácsszénájába. Igencsak kell kapaszkodni az autósnak a kormányba hogy ide eljusson, azt hiszem 3-as fokozatnál feljebb nem mertem feljebb kapcsolni a váltót a kocsin, mert akkor nem bírta volna a tempót, természetesen körbe-körbe a szerpentinen, élményszerű… Az apró falun átmenve, egyenesen a tóhoz érünk, ami olyan megkapó szépséget képvisel itt a hegyek közt, hogy a horgásznak elakad a lélegzete is a csodálkozástól, ez a legszebb tó talán amit láttam.

Akkor hát pakolás, most egy kicsit nehezebb mert főznivalót is hoztunk, bizony zúzapörkölt lesz főzve a Kovácsszénájai tó partján peca közben.

Gyönyörű helyet választunk, hatalmas 100 éves fák behajló lombjai alól nézhetjük, ahogy szemben a hatalmas fák szinte belefolynak a vízbe és eggyé válnak vele. A kristálytiszta víz mindezt visszatükrözi így duplán mutatja a természet milyen ruhát vett fel mára nekünk… Időbe telik míg horgászni kezdek, előbb tudomásul kell vennem, hogy ilyen szép helyen vagyok…

Egy olyan 35 méteres távot kiválasztok és bőséges etetést hajtok végre, TTX-es kukorica minden mennyiségben terülj-terülj asztalkám módra, gyertek halacskák ide! Azt hiszem hallgatnak ránk, mert kapás kapást ér szinte mindig dolgozik valamelyik bot a halak beálltak ide elénk.

Gyönyörű keszegeket fogunk egyik szebb mint a másik, ja és még pár szó Erdei Attila Mesternek! Az EA fahéjas-narancs pellet egyszerűen vitt mindent, hiába raktunk fel másfajtát csak erre kaptak igazán és vehemensen, bothajlítósan, köszönjük Attila! Most mehetek a boltba másik dobozzal venni, annyira jól ment a peca…

Míg horgászunk Ildi elkezd főzni és olyan kellemes illatok jönnek, hogy már nehéz ám horgászni, mindig oda kell menni megkóstolni.

Mielőtt elkészült volna zúzapörkölt az egyik botom spicce nem csak elhajlik, de lent is marad ponty hadakozik a horgon. Milyen okos hal azonnal a bedőlt fa felé veszi az irányt, én ledugom a botom a víz alá és úgy pumpálom közel majd Ildi szákolja, meg van az első Kovácsssénájai pontyunk! Na most már ehetünk!!

Míg esszük a világ legfinomabb zúzapörköltjét, nagyon figyelem bent hagyott kis fehér feeder botot, ami az Ildi kedvence, szerintem történni fog valami, túl nagy a csend…  Mire az utolsó falatot lenyeljük, a kis bot elhajlik! Fárasztás kezdődik, de félúton lemarad sajnos leakadt a ponty, majd én járok így szintén nekem is elment a pontyom…  Lehet kicsit finomabban is kapnak, no meg a csalik a hajszálelőkén jóval távolabb vannak, hiszen most már nem akarjuk hogy a keszeg kapjon rá csak ponty, ezt csak távolabb vitt csalival lehet megoldani ha ilyen sok hal van az etetésen. Ildim statisztikát is csinál papíron, már átléptük a száz darab halat is. Az egyik botomon négy szem kukorica van feltéve és várok és most elhajlik végre, pontyot fárasztok. Átmegy a többi bot alatt és követem a parton, majd ott kerül szákolásra is. Fotó, mosoly, visszaengedés…

Most Ildi ideje következik a kis fehér bot elindul/na de elkapom a végét és Ildi kezébe adom, lássuk ki kapott a tejsavas kukoricára? Szép pikkelyes ponty fárad a karikába hajlott boton, ügyes fárasztással lesz kikormányozva partig, majd szákolás.

Szép hal, ez a nap hala és ez a túránk talán legszebb helye..Itt az ember a természet egy ékszerdobozába horgászik, ami annyira szép, hogy félnék a látványt elveszíteni…

Azt kívánjuk ez a tó mindig maradjon ilyen szép és lenyűgöző, ahogy természet megalkotta nekünk embereknek!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...