Relax a parton…

Lassan meg kell szoknom ezt az időjárási szokást itt hazánkban, hol zuhog egész nap, hol zuhogni fog majd, de előbb szénné égsz, ki tudja ezt követni már az egész évszak felborult, frontos időjárások érnek egymásba… Most épp hajnal van és megyek Kadarcsra horgászni, de az autómnak a ködfényszóróját is be kell kapcsolnom, mert párás ködös időben rovom az utam július havának 26. napján. Nem baj, a lényeg a csend a zavartalan nagy-nagy csend, azért megyek…

Megérkezem, halkan koppannak a gumicsizma talpai a deszkákon sietősen pakolom befelé a horgász motyóimat, bár semmi okom sietni hisz a nádirigó köszöntött már, itt vagyok a természet csendes oltárán. Lássuk csak etetés a nádfalhoz mindkét oldalról, sok csalogató kukoricaszem hallatja hangját a vízbe csobbanva, mintha csak hívogatnám a pontyokat, ki tudja vajon éhesek-e, lesz-e kapás?

Elsőre egy feeder felszerelés repül be, bár az orsó borzalmas rosszul működik talán le is kéne vennem, de amíg reménytelenül javítgatom a már bedobott felszerelést, a zsinór megmozdul… Na ne, biztos csak valami tévedés pont most? Igen, pont most szóval kezdődhet a fárasztás egy félig törött orsóval a bedobás után 5 perccel, de azért megoldom és így elsőre egész szép pontyot fogtam, jól kezdődik a reggel.

Közben betolom a 11 méteres rakót és várom a pontyok érdeklődését ott is, de elkeserítően nincs érdeklődés ezen a távon.

Hiába várom a következő kapást, itt bizony nem terem több babér nekem, lehet keresgélni a halat és váltogatni a módszereket. Akkor az új hely a tó közepe lesz, oda előkészítek egy etetést és hosszú előkés módszerrel gilisztával kezdek horgászni, megjegyzem senki nem horgászik a tavon, valószínű nem sok kapás lehetett mostanában. A középre dobott bot hatalmasat bólint és jó kis fárasztás kezdődik, meg kell szenvedni a szép kis tükörpontyért, de már a hálóban piheg.

Megismétlem a dobást ugyanoda, majd ismétlődik az előző kapás majd eltűnik 50 centi előke és 10 centi erőgumi egy rándítással. Az a valami a víz alatt letépett mindent egy mozdulattal… No comment…

Úgy tűnik eljött a rakósbot ideje, a 11 méterre kialakított etetésen buborékok jönnek fel, szóval pontyok túrják az iszapot, ez izgalmas lesz… Az is, az úszómat keresnem sem kell hisz eltűnt, már a gumit húzza a hal a botból szóval megkapaszkodom a botban és a fehér gumi végelláthatatlan nyúlásba kezd, mi lesz ennek a vége? Teszteljük egymást ki bírja tovább, én próbálom megemelni még odabent, mert ha egyszer meglátnám akkor rövidíteni is lehetne. Szép pikkelyes ponty lesz, de jó pár kört leúszik még a stég előtt mire szákba terelem, de nagyon örülök, jó kis meccs volt!

Akkor még egyszer betolom ugyanoda és bármily hihetetlen, megint elmerül az úszóm és újra nyúlik a gumi, ilyet…. Most egy tükörponttyal verekszem, azért az előzőtől kisebb, de ugyanolyan harcos és már a merítőben piheg. Kicsit felgyorsultak az események, az biztos.

Időközben Hortobágy felől kezd dörögni az ég, a változatosság kedvéért úgyhogy már megint egy frontos peca ez. A kapások finomodni kezdenek és a keszegek veszik át  a kapó halak szerepét és jól szórakoztatnak.

Mire dél lesz inkább elindulok haza, nincs kedvem megvárni míg rám zuhan a felhőszakadás, nem hiányzik a kétségesett rohangálás a vízcseppek között cikázva… Jó peca volt, kikapcsolódtam egy kicsit és indulok vissza a nyüzsgő, lüktető világba a csendből…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő