Csak egy kis csend…
Most azt hiszem egy olyan fűben fekvős, semmi nem érdekel pecára volna szükségem, amikor legfeljebb a felhőket olvassa az ember. Nem is nagyon beszéljük túl Ildivel, kocsiban két horgásznyi cucc, természetesen sok minden elfelejtve, de azért megtelt a verda és indulás, csak ide a szomszédba a Kócosra.
Megérkezünk, Ildi elvonul cserkelni halat keresni a parton a kedvenc botjával én pedig nagyot sóhajtok és szép lassan elkezdem összerakni a rakós botomat, de rég tologattam már és a gumi sem nyúlt egy ideje. Öreg jószág, de hűséges ez fontos nekem talán soha nem fogom eladni, jó ideig fantáziáltam mindenféle könnyű hiper-szuper rakósokról hogy majd egyszer lesz, de már nem… Összeáll a bot, mélység mérés szerelék választás, bár én ilyenkor előkészítek három négy létrát is, ki tudja mi kellhet.
Olyan nagy a csend, hogy megbeszéljük Ildivel a cél legalább egy hal fogása, nem vagyunk telhetetlenek. A mellékesen bedobott feeder bot mozdulatlan marad, így csak keresgélem a víz alatti törést ha van, a rakós botot emelgetve… Meglepődök ha jobbra teszem az úszót egyszer csak a tényleges beállításra ugrik magyarul a jelzőólom nem ér le és alig látszik pár milliméter az antennából, akkor megmérem ott is a mélységet. Hmmm, 15 centivel mélyebb árkocska a víz alatt… Akkor talán itt horgászom és ide is kéne csúzlizni a kaját, persze nem sokat hisz nincsenek evős kedvükben…
Közben a lecsendesedett feeder bot életre kell és egymás után kétszer elfüstöl egy-egy pikkelyes ponttyal megajándékozva. Ildinél is megérkeznek a pontyok, ott is hajlik a bot.
Én inkább lefekszek a fűbe és becsukom a szemem pihenek, most erre vágyom.
Azt hiszem kicsit szundikáltam ideje megnézni a ládát, de hiába keresem az úszóm eltűnt, mint a kámfor. Emelem és a szürke gumi ellentmondást nem tűrően nyúlik és nyúlik, de jó ez az érzés adrenalin az egekben és nem tudni ki fog győzni…
Persze miért is ne, a testem bajai is jeleznek, bal kézen végig fut az áramütésszerű fájdalom és elgyengül, nem baj támasztom a combomon a botot, nem érdekel igyekszem nem tudomást venni róla… Öt tagra bontok ez bizony most nem oldalkivezetéses topszett, hanem egy egyedileg készített most hagyományos módon kell fárasztani a halat. Szákolok, megvagy, de jó is ez a rakó és hogy hiányzott…
Minden hal után dobok három TTX-Kukorica gombócot, pont a törésre és szerencsére jönnek a pontyok, bár nem sűrűn de igenis jelentkezik egy-egy guminyújtó erőművész potyesz.
Szépen eltelik a nap, Ildikót kispotyeszek szórakoztatják, engem kicsit nagyobbak.
Indulás haza, érezhetően valami fog történni az este olyan nyomott a levegő és valahol a távolban fellegek gyülekeznek, de minden zivatar után ki szokott sütni a nap…
Harangi Csaba