Két nap éden…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Mostanában a nagy hajtás közepette, akár munkahelyi munkáról legyen szó, akár otthoni munkákról kezdünk elfáradni bár nem mutatjuk senki felé, de látszik az… Ildi és én együtt megyünk előre az élet ösvényén, de kellene egy pillanatra megállni és feltölteni azokat a nem látható majdcsak üres akkumulátorokat, mi most ezt tesszük és két napra eltűnünk mindenki szeme elől.. Se hatósági ellenőrzés, se jogszabályok, se szabásminták tömkelege, se hajópadló, se csiszológép, se kertészkedés, csak pihenés…

 

A Skoda színig horgászcuccal, persze van benne ruha meg ennivaló is, nemkülönben bor is tehát a túlélőkészlet megvan. A Tüskevár horgásztó vendégházát vesszük birtokba pár napra és élvezni fogjuk a csendet és a magányt. Néhány ruha a szobába, ennivaló a hűtőbe és irány a part, jobban mondva inkább a félsziget a cél az egész mondhatni romantikusan kelleti magát, mintha csak mondaná, ide gyertek horgászni…

  1. nap

Jó azon ne múljon már áll is a parton a két versenyláda és repülnek a csalik befelé. Kellemes dolog a fűzfák hatalmas víz fölé hajló koronái mellett bedobni a feeder botokat. Az egyik messze csobban a másikkal röviden fogom vallatóra a tó lakóit. Mivel nem is rég itt versenyen voltunk, pont a Tüskevárra készített felszerelések lapulnak a botzsákban, persze viseletes formában hisz verseny után vannak, ez-az, itt-ott, gubancos volt, de azért van a horgász, hogy rendbe tegye a dolgait. Mind a ketten szép keszegekkel kezdjük a délelőtti pecát, örülünk neki bár őszintén elmondom ha napokig nem lenne kapás sem érdekelne, hiszen mi csak csendre vágyunk a világ zajától elzártan és pihenésre, ezt máris megkaptuk…

Most a távoli botom elhajlik és igencsak húzza valami a zsinórt, adrenalin szint az egekben és nem is érzem már azt a sok mindenféle orvosi tünetet ami fáj, hanem remegő kézzel fárasztok egy pikkelyes pontyot. Végre szákban és fotózhatjuk, ez a potyesz jól megdolgoztatott szép erős hal és nagyot csap a farkával, amikor tovaúszik.

Hatalmas kárászok és termetes dévérkeszegek veszik át a szerepet a közelebbi felszerelésemen. Nem győzök fárasztani még szerencse, hogy egy igencsak lágy erőgumit is beépítettem a hosszúelőkés cuccba, így van minek megvédeni a vékony előkét. Számolatlanul szákolom a halakat és igenis megmutatják, nekik csakis gilisztacsokor kell, semmi más nem ízlik, kicsit sem.

Mire délutánba hajlik az idő a Feleségem kedvenc kis picker botja a maga 3 méteres hosszával önálló életet kezd élni és elindul a tó felé, tehát Ildi megkapaszkodik a botnyélbe és nehéz fárasztás veszi kezdetét. A fárasztás eredményét rendkívüli módon megnehezíti egy akadó és pont mellette küzd a ponty. Menjünk közelebb, magasba a botot és sétáljunk a száraz nád mellett! Jó ötlet, a megfelelő szákoló helyet megtalálva én villámgyorsan török a nádba egy lyukat és oda tud állni Ildi felhúzni a halat én pedig szákolok, egy nem kicsi pontyot!! Gratulálok Szívem, egy kis lightos hármas pickerrel ez nem semmi ám, ráadásul úgy methodozott Ildi, hogy monofil damillal volt kötve a rövid horogelőke, erről ennyit…

Még fogunk pontyot keszegeket és szinte megvárjuk míg le nem megy teljesen a nap, csak ezután indulunk el a szobánkba kicsit pihenni….

A vacsora gulyásleves bográcsban,  a tüskevári éjszaka fényeit a lobogó fahasábok adják a meleget pedig a zamatos vörösbor szolgáltatja, a legszebb csillogó szempár pedig rám néz a sötétben.

2. nap

Reggel van, de nem is kellene felkelnem mégis remegő kézzel nézegetem egy főiskola online lekérdező oldalát és örömmel látom Dominik fiam komplex középfokú nyelvvizsgát tett, sikerrel.. Felhívom és gratulálok neki, ez szép férfi munka volt! A majd doboznyi tükörtojás hamar eltűnik bennünk, ha már a szobánkban sütési lehetőség is van, miért ne… Indulás megint horgászni, de most  megyünk a félsziget csücskére és onnan lesz behorgászva a tó. Ildikó nyitja a napot egy nagyon szép tükörponttyal, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyát ha mutatni akarok valami halfogás félét.

Próbálom a tegnapi taktikát ismételni, de nehezebb itt eljutni a kapásig, viszont egy óra múlva inkább a vállam a fáj a sok bevágástól, annyira jól megy minden. Tényleg bevált ez a recept Tüskeváron, hogy négy szál giliszta egy könnyű horogra, bedobás kicsit piszkálja és frankón elhúzza lehet készülni szákolni vagy a hatalmas kárászt vagy a hatalmas dévért, mindegyik nagy élmény és megfizethetetlen.

Mire délután lesz úgy döntök beülök Ildikó mellé a félsziget végében megnézem, hogy mozognak a halak a méltóságteljesen behajló fűzfák alatt? Első bedobás egy nagy dévér az eredmény, második bedobásra már pontyot fárasztok, na kérem működik itt is a hosszú előkés peca.

Ildinek csali váltás történik a methodos botján és az új csalival jönnek is halak, méghozzá jó dévérek személyében. A legnagyobbik dévérkeszeg akár lehetne a nap hala is, hisz teljesen barna szint vett fel és a dorozsmák az egész testét beborítják, nos ívnak a halak ez az élet rendje…

Mire másnap reggel lesz, fájó szívvel búcsúzunk a tótól, még egyszer körbe megyünk rajta és tudjuk legközelebb is jövünk majd…

 

Csaba és Ildikó

A régi blog ...