Horgászat a munka ünnepén…

Hihetetlen számomra, de szűk egy hónapja nem horgásztam. Ritkaság nálam az ilyen, de ugye aki fel akarja újítani az otthonát, azért tenni kell, tehát hol hajópadló készül, hol tapéta megy a falra, hol állmennyezet rejti el a régi plafont, de bizony ezeket mi a Feleségemmel ketten csináljuk, amit csak bírunk mindent…  Ma rám nézett a Kedvesem és komolyan mondta: Menjél horgászni…

 

Örültem is meg nem is, mivel ma nem ért rá hogy velem jöjjön én pedig egyedül indultam útnak, de bizony villámgyorsan. Ilyen hamar még senki nem rakott be Tubertini ládát a Skodába, egy botzsák, egy vödör, néhány csali, giliszta, két sör és már gurulok is horgászni. Sokszor éreztem ezt az érzést, ma nem érdekel fogok-e halat csak üljek ott a parton és horgásszak, nézzem a sarjadó leveleket a fákon, hallgassam a madarak csivitelését amint nászra hívják társukat. Megnyugtató, még annál is több, felbecsülhetetlen…

Láda elhelyezve a parton, etetőanyag gyors mozdulattal elkeverve, se törőszita nálam, se pontymatrac, igazán olyan hirtelen orvosi receptre felírt horgászat a mai. Lehet kapás sem lesz olyan nyomott front van a fejem is fáj, a víz sima ugrásoktól halmozgásoktól mentes, csend van, nagy-nagy csend…

Egy nagyhalas felszerelés jobbra majd előveszem a kedvenc könnyű horgászbotom és elkezdek gilisztával és hosszú előkével horgászni, magammal szembe a tó közepébe. Automatikusak a mozdulataim, egyformán tömöm fél kézzel az etetőkosarat és dobom többször pontosan oda ahol szeretném, hogy kialakuljon egy etetés. Kizárom a külvilágot és azt a sok negatív dolgot, amik történtek ott bent abban a nyüzsgő életben, nem való ide most azon gondolkodni… Kapás, végre meg lesz az első kis halacskám… Miből gondoltam én azt hogy kis halacskám lesz? Szóval rendezem a gondolataimat és koncentrálok a fárasztásra, mert nem kicsi a hal.

A bot gyönyörűen hajlik és mosolyogva nézem, ez bizony nem volt rossz választás lám már megint ezzel horgászom. A jól megválasztott horgászbot mindig ad a horgásznak egy magabiztos viselkedést és bizony lehet mondani magunkban, hogy ez a hal a meglesz és úgy is lett. Örülök, szép termetes tükörponty a szákban egy gyors fotó és elúszhat éltető elemébe, persze tudom nem hoztam matracot, de ki gondolta hogy fogok halat?

Azért egy horogcsere szükséges, mintha megviselte volna fárasztás a könnyű kis horgot, tehát másik horog kell. Továbbra is azzal horgászom, amiket találtam otthon, giliszta és kukorica lássuk kinek fog tetszeni a sok giliszta? Kapás és újra egy jó hal megy a víz alatt elég izmosan, kezdődhet a fárasztás. Rendellenes egy viselkedést érzek, egyfolytában tapad a tó medréhez nem tudom megnézni mi akadt a horogra, csak az sejlik a víz színén át, hogy a háta fekete… Végre előjön a felszínre és megtudhatom, folyami harcsát fogtam.. Nem is tudom mikor fogtam utoljára folyami harcsát, nem emlékszem…, de igen Rakacán egy edzésen, tényleg. Fotózom a nagybajusszút és útjára engedem, milyen érdekes tudni hogy akár 100 kilósra is megnőhet…

Közben fekete felhők kúsznak egymás után az égen, valószínű felhőszakadás lesz. Összébb rakom a dolgaimat és amit kell az autóba teszem biztonságos helyre.

Kisebb pontyokat fogok, majd a method felszerelésre kap rá egy pikkelyes ponty kellemes fárasztási élményt okozva a horgászat végére, hiszen indulok haza…

Harangi Csaba

A régi blog ...