Februári durbincs, sültszalonnával

Az elvonási tünetek egyre jobban jelentkeznek rajtam is és a Feleségemen is, hisz ő előző év novemberében horgászott utoljára én meg decemberben szóval úgy hiányzik a peca, mint egy falat kenyér.

 

A lehetőségeink nem valami nagy kínálattal szolgálnak, mert a Tiszáig nem akarunk autózni, a hajdúszoboszlói termál az eléggé városias egy hely, ettől szebb és vadabb helyre vágyunk… Persze minden tó be van fagyva, így megyünk a szülőhelyemre Balmazújvárosra és azon átmenve, helyi nyelven mondva a „Felhősi” kanálishoz. Az erre a vízre szóló éves jegy megvéve, a 2019-es állami jegy mellé becsúsztatva. Persze a műanyag horgászkártya is ott lapul azt hiszem a horgászigazolvány már feleslegessé is vált az adminisztrációt megfigyelve, egy állami jegy és egy horgászkártya kell már mindössze.

Megérkezünk, de nem valami biztató a kanális melletti út, pedig ahova mi akarunk menni horgászni az bizony jóval beljebb van a hídtól. Megtervezzük, a ferde töltésen a hortobágyi szikes legelőn beszáguldok a Skodával, ameddig csak engedi a legelő, no meg amíg nem süllyednek be a kerekek, ott megállok és kézzel bepakolunk. Úgy is lett…

Kellemes meglepetésként ér bennünket, hogy a hely nem változott semmit, a fák ugyanúgy hajolnak a víz fölé, mint régen és ugyanolyan romantikusan szép, mint máskor. Sajnos mondjuk az emberek akik itt jártak szintén ugyan úgy szemetelnek mint eddig, mikor változik meg már a felfogás nem tudom…

 

Kevés etetőanyag keverés, némi helyi vakondtúrásnyi adalékkal mivel ez a kanális iszonyat gyorsasággal folyik ám, épp ez az előnye hisz nem tud befagyni. Elsőre egy hosszúelőkés feeder lesz belendítve a bokrok alá, másodsorban egy spiccbottal úsztatgatok de a 6-os spiccből gyorsan 5-öst kell varázsolnom, mivel a fákba beleüt a bot.

Akkor kezdődjék a peca, Ildi feederezik én pedig spiccbotozok, de egyelőre sikertelenül nem igazán vannak itt a halak. Nem kell csodálkozni, vad telepítetlen vízen horgászunk és 2019. február 9. napja van, egyelőre örölünk hogy van hova kijönni, hogy az idegszálaink kisimuljanak végre már.

Ha nem esznek a halak akkor majd eszünk mi, fennszóval Ildi mesteri tüzek rak a magunkkal hozott száraz fából, épp házunk kicserélt ajtaját égetjük el és sütünk rajta szalonnát.

A levegő friss és kellemes, a csend lenyűgöző a szalonna illata mámorító az íze még annál is, szóval február eleji relaxációs pihenés történik, horgászattal egybekötve. Ildi vezeti a kocsit ma, így aztán nekem még pár korty hazai körtepálinka is belefér a laposüvegből, most érezzük magunkat a legjobban, jó hogy kijöttünk.

A feederbot fog egy vágódurbincsot és elmondhatjuk mégiscsak fogtunk halat is ma, nem csak sült szalonnát a kezünkbe. Eltelik az idő, hamar délután lesz és pakolás, indulás haza. Azért valahogy csak el kéne jutni a betonútig is, így hát a Skoda megkapja a bizonyítás lehetőségét a hortobágyi nehézterepen és sikerrel kiérünk az útig elakadás nélkül.

Míg az autó veri magáról a sok sárt hangos puffanásokkal egymásra nézünk és megfogjuk egymás kezét, ez is egy szép felejthetetlen nap volt…

Harangi Csaba

A régi blog ...