Nádasparti nosztalgiapeca

Annak idején még a régi szép időkben megismerkedtem egy fiatal kis versenyző fiatalemberrel Hajdúszoboszlón, na ő volt a Kakuk Robi. Ő akarta nekem megmutatni milyenek a Nádasparti halak és évek alatt meg is tanította nekem, azóta sem láttam olyan kapásokat, sehol pedig horgásztam már pár helyen az biztos.

Hosszú évek teltek el azóta, de mindkettőnk élete változásokat hozott és most ő éppen Norvégiából érkezett kocsival, mivel Magyarországon tölti a szabadságát. Egy kis hideget azért hozhatott volna az biztos, szerintem elég megszokni a magyar időjárást egy norvégiai lakosnak. Pecáznunk kéne együtt úgy mint régen és ott mint régen. Több mint 2000 kilométert levezetett, de már másnap horgászni akar, ez az igazi szenvedély. Kellemes meglepetésként értem jön és így indulunk el horgászni, köszönöm Robi valóban, régen én mentem érted mindig.

Hogy is volt régen? Beültünk a csónakba megálltunk a nádfalnál és úszóztunk meg egy fenekező még hozzá, sok esetben csak a csónakdeszka fogta meg a botot, olyan vehemens volt a kapás. Egy márkás tiszta új merítőt 3 másodperc alatt darabokra szab az amur szákoláskor, itt így megy. Ez az a hely, ahol sosem látod a kapást csak megy a bot..

Akkor kezdjük, de azért a majdnem 40 fokba csak nem megyünk be a vízre még véletlenül megsülünk, inkább a partról horgászunk. Van fűzfa és van árnyékoló és pad, módfelett alaposan fel lett újítva a tó, ja kérem új seprő, jól seper. Örülünk legalább csak nem leszünk szétégetve a napon.

Hoztam 4 botot kettő matchbot, kettő feeder bot, ebből gazdálkodunk. Etetés az inkább szemessel lesz megoldva, bár én egy method felszerelést is megszavazok némi banános etetőanyaggal. Végre botok bent vannak, az úszó antennák mozdulatlan állnak, feeder botok rezzenéstelen várják a kapást. Jó a Nádasparton beszélgetünk, horgászunk ezért jöttünk.

Megjönnek a kapások is Robi pontyot fog én meg keszegeket szánkáztatok kifelé nem unatkozunk.

Aztán bemutatkozik egy Nádasparti idevalósi hal, mert elindul a matchbotom, ja a szokásos, nádfalban a hal. Kicsit erőltetem legfeljebb a felszerelést visszakaphattam a hal győzött, mosolygunk ez az igazi nádaspartos érzés. Továbbiakban az úszós botok csendben maradnak és a feederek dolgoznak felváltva hol Robi hol én fárasztok.

Jól húzó pikkelyes pontyok jönnek egymás után és jól szórakoztatnak bennünket mi meg csalikat is próbálgatunk sorban.

Kikapcsolódunk mindketten, láthatóan nagyon szükség volt már egy nádaspartos pecára. Kipihenjük magunkat és aztán elindulunk haza. Köszi Robi hogy ezt megbeszéltük, na meg hogy haza is jöttél megvalósítani Magyarországra.

 Harangi Csaba

• Előző
• Következő