Egy vasárnapi pihenős peca Tüskeváron

Kicsit fáradtan indul a vasárnapunk a családban felnőttként, hisz előző nap is horgászrendezvényen vettünk részt és a változatosság kedvéért ma is… Tegnap Kadarcson voltunk, ma meg megyünk a Csali HE „Szobából a Szabadba” jelszavú hagyományos gyermekversenyére Tüskevárra, ahol segítünk a főzésben mérlegelésben és nem utolsó sorban, az apró horgászoknak kezelni a felszerelést. Csak reménykedni tudunk benne, hátha a hosszú nap után le lehet heveredni a fűbe és egy kicsit nézni a természet szépségeit a Tüskevár horgásztavon és horgászni…

A verseny sikeresen zárul, csak mosolygó arcokat látni Éva és Lajos immár ki tudja hanyadjára, de mindent megtett kis horgászpalánták boldogságáért, csak gratulálni tudok nekik!

Mire elül a gyerek zsivaly, elszökünk csendben az ebéd után és már egyedül is vagyunk mi ketten és a szép tó. Némi maradék etetőanyag van nálam és néhány csali, nem mondanám hogy felkészültem, de most csak a fűben fekvésre vágyom és becsukott szemmel élvezem a csendet.

Néha azért felnézek a botra és egyszer csak elhajlik a vége, nocsak felvette valami a csalit. Izmos tükörponty száguld a víz alatt nem győzöm terelgetni, de végül csak a szákhoz ér. Igencsak izmosak a Tüskevár halai meg kell hogy mondjam dolgozott a fék.  Akkor vissza helyére újbóli bedobás és igen vissza fűbe feküdni, ma ez jár már végre, testnek, léleknek egyaránt…

Újra csak kapás most egy pikkelyes ponty kapott, bár méretben kisebb de erőben nagyobb mutatványt ad elő. Nevetünk Imrével a tulajdonossal, nem is látszik fárasztás közben mekkora a hal…, csak utólag szembesül az ember, majd örömmel engedi vissza.

A finomabbik versenyboton csalit és etetőanyagot cserélek, minden hagyományos lesz hirtelen rajta, semelyiket nem lehet a boltban venni, saját gyártás. Egy kis retro peca, a Kadarcson nagyon bevált, vajon a Tüskevári pontyok mit szólnak? Míg igen jó társaságban beszélgetünk, a versenybot nem hogy elhajlik, hanem el is indul az útjára, majdcsak a vízbe olyan vehemenciával vette fel a büdös tengerimet a ponty, ami aztán csak viszi a zsinórt és viszi, nem igen akar megállni…

Végre csak megáll már és én is beleszólok egy kicsit pecába, jó hal van a horgon és igencsak hosszú a gyönyörű pikkelyes ponty. Szákolni sem könnyű, már a parton van végre, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna mára… A szép hosszú ponty fáradtan úszik tova, ez is egy jó nap volt…

Egy kicsit még horgászunk majd elindulunk haza, hisz ez egy hosszú hétvége volt nekünk, nagyon is. Míg a Skoda kifordul a Tüskevári útra egy madár „állja útját” … Búbos banka fotózás következik ablakon kihajolva és szerencsére sikerrel, még röptében is megörökítem a gyönyörű madarat.

Ugye hogy mennyi öröm van az életben, amit csak a természet ad? Nos igen, csak be kell fogadni mindig és minden napra jut valami, csak meg kell látni…

Harangi Csaba

Fotók: Harangi Csaba, Bojtor Ilona, Takács Lajos

• Előző
• Következő