Pünkösdi horgász reality…

Ünnepnap van, igaz tegnap is az volt, de már a Pünkösd az csak ilyen két napból áll. Az a tegnapi verseny pokoli rosszul ment, nagyon rosszul, nem is értem, bár mindegy mert a derék fájdalmai minden kesergést elmulasztanak belőlem és lassan óvatosan felkelek az ágyból… Így már könnyebb, csak egyszer kell jól felkelni aztán bejáródnak a tagok, bár most a jobb láb jelzi hogy gondok vannak, mindegy bejáratom irány a konyha…Kávé az kell gyorsan és forrón és keserűn csak a tejpor javít valamit, nem számít csak koffein legyen és hasson minél előbb, mert indulnom kell Kadarcsra egy kicsit kiengedni a gőzt… A kocsi színig horgászcuccal, nem pakoltam ki semmit a tegnapi versenyről, minek…, nem volt kedvem hozzá…

Minden vizes esett az eső is, a halak nem úgy kaptak ahogy kellett volna, Peti mentette a páros kupán a menthetőt, még szerencse hogy ilyen jó horgász… Én meg csak néztem és pár halat szedtem csak össze, hagyjuk-hagyjuk nem is érdekel, elmúlt, de már a fájdalom is a derékból lábból a kis tabletta hatott, végre..

Na végre indulás, gyorsan megy már minden nyomom a gázt és a bejáratnál vagyok, mutatom az őrnek az engedélyt, de ő is álmos még látom, talán én vagyok az első aki ma hajnalban felkeltette. Minden tiszta tócsa és vizes, jó nagy eső volt tegnap, tán még este is esett, nem emlékszem csak elaludtam az ágyban.

Gyorsan pakolok a sáros parton, versenyláda, etetőanyag, feeder és rakós és már horgászok is, ez hiányzott ez a csend! A verseny etetőanyag beetetésre kerül, mindet bedobálom rakóstávra oda való, majd az üres vedret kimosom.

Míg nézem a rakót csendesen elhajlik a fenekező bot és már fárasztok is, egy aranyos tükörponty kapott csalimra, jó hogy jöttél.. Egy kattintás fotó erejéig és úszik is tova.

Fenekező vissza és adjusztálom tovább a rakóst így szoktam.. Kishalak jelentkeznek a rakósra, hol keszeg, hol kárász viszi a gilisztát, amit Tibitől kaptam, nagyon rendes volt tőle hogy megengedte a giliszta szedését legalább kipróbálom milyen is, hogy fogós-e a leghagyományosabb élő csali ami csak létezett valaha…  

A rakós tologatása közben, néha oldalra nézek és újra kapás, de most egy kis amur zavarja meg a csendet, úszás vissza! A rakós nagyon nehezen működik, szinte könyörögnöm kell a kapásért, de egy kis csali mozgatás és érintőre állítás segít rajta, máris más a helyzet így akadnak a kárászok..

Felteszek egy kemény kukoricát a rakóra és elkezdek teát inni, így szoktam termoszból, forrón és lassan átjár a tea és megnyugszom, most ne legyen kapás nem akarom… Nézem a madarakat talán fotózni kéne… Leteszem a poharat és lassan kézbe veszem a Nikont, milyen régi már 7 éves a fényképezőgépem… Hihetetlen.. Egy kakukk repül át fölöttem, gyors mozdulattal lekövetem és fotózom… Leszállok a ládáról és fotózok tovább, ilyenkor se kép se hang, csak én és a gép…

Mire elpakolom a gépet újabb kapás és egy pikkelyes pontyot fárasztok. El se hiszem hogy ennyire tud menni egy ponty, de nem sokkal utána követi egy tükrös társa is, most gyorsan egymás után kaptak.

Dél lesz, elkezd sütni a nap és egyre melegebb lesz, ideje hazamennem talán kész az ebéd és a finom forró húslevésnél nem hiszem, hogy van jobb étel a világon, szóval gyors pakolás és indulás haza.. Még egy búcsúponttyal a tó elköszön tőlem, nehogy már csak úgy kitekerjem a feeder botot…

A feszültség elmúlt és tudom egy új nap kezdődött, ma a legjobb társaságom a Kadarcsi tó volt és megadta, ami kellett a lelkemnek…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő