Sikeres mentés…

Tikkadt meleg van, pedig még csak most bújt ki a nap. Elég céltalanul vezetem az autót, egyszerűen valahova menni kell ahol csend van, csak ennyi a kérésem, arra hogy mi van botzsákban nem emlékszem, azt hogy mire akarok horgászni nem tudom, mindegy… A kis Kócos tó jó lesz, ott mindig csend van, valaha ott volt az 50. születésnapom és már 54 éves vagyok, telik az idő…

Megérkezem, lássuk mink van a botzsákban? Két methodos bot felszerelve, egy fantasztikus matchbot amit már rég nem gyártanak, de szívemnek nagyon kedves, ütött kopott, de az enyém és úgy hajlik hogy összeér a két vége. Nem is volt otthon semmilyen etetőanyag elfogyott minden tartalékom, TTX-et mertem egy vödörbe azt aromáztam fel és kevertem be este és így reggelre némi erjedés is megindult benne, csak újravizezem és príma kis anyaggá válik máris. Van még kefíres erjesztett kukoricám jó mennyiségben és gilisztám, nagyjából ezt tudtam összeszedni otthon.

Akkor előbb a methodos vonal lesz próbálva, messzi a bokrok alá dobok, elég veszélyes egy ötlet, mert karnyi vastag gallyak vannak ott elmerülve, de ha egyszer ott laknak a pontyok, oda kell horgászni. Elég hamar elhajlik a bot vége és végre fárasztok már, jól is esik az izgalom, kellett már az adrenalinnak elindulni. Szákolom a potyeszt, ami pikkelyes ruhában csillog és nagyon örülök neki. Lefröcsköl amikor visszaengedem, de jólesik a friss hideg víz is, most minden jó itt a parton. Megint kapás és újra pikkelyes ponty a tettes nagyon tetszik nekik a fekete színű pellet, úgy látszik ma ilyen frontos nap van, semmilyen színes pelletet nem vesznek fel.

A következő kapás annyira határozott hogy nem is tudom ki fog győzni a végén, hiszen bent van az akadóban a hal és onnan nem akar kijönni a kezemben a bot ívbe van hajolva már-már a józan ész határán vagyunk, de még mindig tusakodunk egymással. Szép lassan megindulni látszik, de csak olyan fél métereket tudok lopni tőle, majd szép lassan megérkezik elém egy szép tőponty, ez így harmadjára egész huszárosra sikerült.

Innentől kezdve csendbe burkolózik a part a víz és semmi nem történik, hiába keresem a megoldást nincs kapás, ennyi most nincs étvágyuk. Míg a botok reménytelenül várják a kapást, addig is előkerül a régi jó matchbotom és elkezdek szerelni egy slideres felszerelést készítek, kicsit félek tőle mert közismerten gubancveszélyes egy technika, de megpróbálom megcsinálni és jól használni. Ha jól emlékszem utoljára Csobajon vetemedtem erre a módszerre, most ideje újra tanulni. Nézegetem Erdei Attila videóját, pont Vadnay Tibi barátom mutogatta hogy csinálja Mester… akkor én is ugyanazt lemásolom és kellemes meglepetésként ér, működik ám és nincs gubanc!! Erdei Mester, benned sosem csalódunk, régóta így van ez..

Na akkor matchbotozás lesz mára, a feeder botok kiszállnak a játékból! Középtávra dobálok vagy 40 méterre és a súly nélküli slider úszó szépen repül a helyére, majd szorgalmas csúszik a főzsinóron míg az ütközőhez nem ér, majd beáll. Csúzlizom és kukoricás TTX-es gombócok repülnek az úszóhoz, ezt sem felejtettem el úgy látom néha az antennát is eltalálom.

Leülök a puha fűbe, nem kell nekem feeder fotel, most itt jobb olyan jó nosztalgikus érzésem van, mint mikor gyerek voltam. Annyira elábrándoztam, hogy nemhogy kapás volt, de maga a matchbot is elindult a víz felé! Akkor fárasztás, de milyen kár is hogy mindenki feederezik meg bojlizik csak, nagyon szomorú, de miért is?

Ha matchbot van a kezedben a hal minden rezdülését érzed és az orsó fékjének a szerepe hirtelen nem is olyan fontos már, mert elkezd hajolni a vékony bot és a hal miden erejét felőrli, kitör a hal egyszer kétszer sokszor, de még mindig fogod a matchbotot, tudva tudván nem fog elszakadni a vékony előke és nem fog hajolni a horog sem, mindössze csak élvezed a fárasztást. Szép lassan pumpálod a halat méltóságteljesen, minden mozdulatod kifinomult, varázslatos és lassú, majd szákolsz… Ez a dolog az ami a feederezésben nincs és nem is lesz soha, bár lehet írva ez nem elég hiteles, de a valóság az igazi…

Szép tőpontyot fogtam a slider felszereléssel, tehát dobás vissza no meg egy kis csúzlizás sem árt. A jelző ólom az fekszik a talajon és kefires erjesztett kukorica van a horgon majd pár perc múlva egyszerűen eltűnik az úszó mint a kámfor… Újra karikában a bot és fárasztok megint és élvezem minden pillanatát, még a gyökerek közzé is bemegy a hal de kifordítom, a szíven kb. a torkomban dobog és megint egy szép halat fotózok.

Innentől már nem is számolgatom a pontyokat, csak horgászom és jó hogy kihoztam ezt a botot ha csak feedereztem volna, talán egy kapásom se lett volna már, így pedig egy szép nappal ajándékozott meg ez a módszer…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő