Az idei utolsó…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Úgy látom ennek az évnek is vége lesz lassan, de mégis van egy elvarratlan a szál a levegőben, hiszen nem zártam le az évet egy utolsó pecával. Nagyon úgy is tűnt nem fog sikerülni, hiszen egyáltalán nem voltam abban az állapotban, hogy horgászni fogok még idén. Lehet korral vagy az idővel, de  azért egy-két figyelmeztető jelet kap az ember az élettől, úgyhogy figyeltem az éppen sztrájkoló bal lábamat, mikor is lesz képes járni… Azért csak rábeszéltem…

 

Persze egészségi állapothoz mértem bicegek az autó körül, botzsák, etetőanyag, merítő, egy nagyobb vödör ennyi elég is lesz. Lehetne menni talán Látóképre vagy a Kadarcsra más most nem jutott eszembe… Akkor elköszönök a Kadarcstól idénre, indulás oda és reméljük nem fagyott be este. Hamar kiérek a portás is egyszerűen megoldja: Van éves engedélye? Van.  Akkor jó. Mindegy gondolom, majd kifelé nézi meg a papírjaimat, csak érjek oda már stéghez.  

Jó csípős hideg szél fúj, bebújik a kabátom alá és szinte ráz a hideg, de a gyömbéres tea sokat segít és nagy csend ereszkedik a tájra. A botok bedobva, amolyan halkeresős pecát csinálok, ki tudja hol lehetnek ezen a december végi napon. Kapás az nincs garantáltan mozdulatlanok a spiccek, de őszintén szólva nem is érdekel most, csak pihenek. Érdekes és meglepő itt most a parton nem fáj lábam és nem is érzek semmi gondot, biztos a táj és a természet csendje hatással van rám.

Milyen is volt ez az év? Elég gyors, jött ez a járványpánik az év elején és az egész évre rányomta a bélyegét. Szerencsére a horgászatba hobbiszinten nem szólt bele, mehettem én horgászni nyugodtan azt törvény nem tiltotta, de azért a nagy horgász világversenyek elmaradtak nem tudtam szurkolni a magyar válogatottnak.

Mire április lett, végre meg sikerült fognom az első Kadarcsi tíz plusszos pontyomat. Tudom másoknak nem nagy dolog, de nekem ez olyan bakancslistás dolog volt és pipa került a bejegyzéshez, megvolt a Kadarcsi tank megfogása!

Sikerült Rohács Peti barátommal együtt horgászni végre jó sok idő eltelt mire összejött, de együtt koccintottunk a poharunkkal és együtt horgásztunk, igazán örültem szerintem jövőre többször ismételni kéne, nem Peti? Majd megbeszéljük…

A horgásztábor szokás szerint megvolt és még mindig vannak gyerekek akik szeretnek horgászni, üdvözítő hogy milyen sok kisgyerek volt aki horgászni akar, szerintem egyre több horgász lesz Magyarországon.

A nyári nyaralást szerencsére nem akadályozta meg a vírus akkor még lehetett kirándulni menni és igazán jó pecákat csináltunk Ildivel az ottani tavakon, bejártuk a Pécsi tavat, Herman Ottó tavat, Kovácsszénája tavat együtt sok-sok izgalmas élményt szerezve. Jó volt, nem voltak felejtős pecák az biztos..

Eljutottam  a Csobaji holtághoz is és kellemes családi környezetben jókat pecáztam ott és bizony nem kicsi amur kapott a horgomra, ez is pipa ez listás dolog volt, jó halat fogni Csobajon mélyvízről!

Szép lassan vége is lett az évnek az őszi pecák egyre kevesebb halat adtak majd eljött a tél.

Most megrándul a botom hegye és bevágok és a Kadarcs adni kezdi a keszegeket önzetlenül nekem. Jól esik a keszegeket fogni és örülök, hogy kapnak végre halas a kezem. A szél egyre vadabbul fúj, el sem hiszem hogy a boton a gyűrűk nem fagynak be, de még kitartok egy kicsit hátha jön egy potyesz is.

Délutánra feladom és bepakolok a kocsiba ennyi volt mára, horgásztam halat fogtam és jövőre folytatni fogom, hisz az idő nem áll meg legfeljebb a hajam őszül egy kicsit, de a vízben a hal csobbanását hallani kell és utána a fénynek csillanni kell.  

 

Harangi Csaba

A régi blog ...