Pár óra elfoglaltság…

Lassan nyár van, bár ezt nem lehet érezni hazánkban mondhatni hol meleg van, hol hideg, úgy is lehet mondani ahogy valaki említette egy közösségi hálón, melegszek a cserépkályhánál és földiepret eszek… Valami ilyesmiről van szó… Míg a kerti munkát végezzük, kérdezi a Feleségem megyek-e horgászni? Fogalmam sincs milyen idő lesz, legfeljebb pár órát pecázok a szomszédba, talán..

Tényleg legyen pár óra, bár most a fülledt idő kezd megfojtani, de megyek és el is foglalom a helyem.  A tavacska csendben van, ugrások nincsenek front jön, front megy… Akkor csinálok egy 6 méteres parti etetést csúzlival, tejsavas erjesztésű saját kukoricával majd egyszerűen csak rádobok röviden és hagyom békében a botot, jó lesz az ott és hallom ha viszi… Azért tetszik ám amikor, a kacsacsalád felvonul nekem, három kicsi no meg az anyuka, aki aztán egész nap őrzi a népet.

Akkor második bot, az klasszikus methodos gumis felszerelés és azt képzelem majd azzal húzom a halat… Na ne, bedobok rángatja nincs meg, bedobok rángatja nincs meg… Előke csere horog csere, kicsi csali és nagy-nagy nehezen egyetlen kárászom van, mi a fene van itt halak, szivattok? Valami nagyon nem oké itt a pellettel való csalizásnál már ötször cseréltem előkét, hosszúságot, nagyságot, csalit váltok már mindent váltok…

Mérgesen dobom be az előketartót a táskába, amikor meglátok egy doboz egyszerű kukoricát, ami puha és kellemes illata van. Szóval akkor csalitüske elfelejtve, hiszen a kis puha csemege nem fog megállni rajta és simán felfűzöm egy tűvel hagyományosan. Ijesztő az eredmény, a kukoricán összevesznek a víz alatt a halak, 3 másodpercet kapnak hogy eldöntsék kié a kaja és már húzom is a szép dévéreket momentán és örülök hogy a megoldás megvan!

Recsegés hallatszik, aha a közeli bot és már fárasztok is tükörponty a kapás okozója, ez jól sikerült szórás volt, csúzlizom újra a rövidet mehet vissza a felszerelés fék kilazítva.

A csemegés szórakozás leköti a figyelmem, akár versenyen is lehetnék, olyan gyors az ütem de nem rozsdásodtak az ízületeim csak mindössze fájnak, 50 fölött ez már így megy…

Megint recseg a félredobott botom, most amurt fárasztok, még a szákból is kimenekül egyszer így kétszer szákolt amurt fotózok.

Szórás megint csúzlival, de most nem megyek el a bot mellől ott maradok mert szerintem itt több amur várja tejsavas kukoricámat és úgy is van szinte megy a bot! Második amur verekszik a horgon és most figyelmesebben szákolok, matracon a fotóalanyom.

Jó kis peca ez, igaz csak pár órára jöttem és ebéd felé megyek haza már. Még szórakoztatom magam pörgős methodozással, majd indulok haza. Három jó hal volt ma partközelben, no meg a sok keszeg és kárász a távolban és megint tanultam néhány dolgot, amit jól megjegyzek…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő