Pecablog
Az a bizonyos csontig hatoló hideg…
Szombat van és március első hete, de olyan hideg van, hogy meggondolandó volna elindulni. Kicsit bátortalan vagyok, mondjuk ez sosem volt rám jellemző, de ez a szél olyan hideget fúj, mintha máris mínusz lenne, vagy lehet már fagy is… Elindulok, de olyan tétován, mint akinek a fogát fogják húzni, mi bajom lehet legfeljebb hazajövök ha már nagyon fázok…
Bővebben: Az a bizonyos csontig hatoló hideg…
Télbúcsúztató peca…
Szerencsére a fagyok lassan elmúlnak és már van szabad vízfelület ahol horgászhatunk. Nem kicsit vacillálok, hova is menjek, hisz lehetne keszegezni a Látón, de a Skoda a betonba tapadva hasít el a tározó mellett, Nagyhegyes irányába a Daru tó felé véve az irányt. Nem sok cucc van a kocsiba, négy bot, etetőanyagok, táska, merítő, meg mindenféle horgászlom…
Februári keszegek…
Péntek van és az autómat vezetem, közben persze ablaktörlő rakosgatja a cseppeket az üvegen és minden olvad, nem is olyan rossz ez az időjárás. A fiam mellettem ül és beszélgetünk, közben a gondolataim már egy nappal előrébb rakják magukat és biztos vagyok benne holnap horgásznom kell… Kipakolunk az autóból és én úgy teszek mintha nyár lenne, elkezdek a ház előtt szerelni horgászbotokat, elkezdődött valami…
Januári hőhullám…
A tél megérkezett a tavak befagytak, szóval a horgászember sem tud olyan egyszerűen horgászni, mindenütt zárt a kedvenc vizek tükre. Néhány napja elég hihetetlen eredményeket közöl a számítógépem, miszerint annyi lesz a plussz hőmérséklet hazánkban, mint amennyi mínusz volt nemrég! Szóval a tájékoztató diagram a fejjel lefelé fordult, felborult itt az időjárás, tavasz lesz 1-2 napig.
Búcsú egy tárgytól…
Érdekes ez a cím nem… Mintha csak elköszönne az ember, de közben bizony csak egy tárgyról van szó. Fene se tudja van-e értelme ennek a cikknek, de mégis már évek óta versenyládán horgászom és most vége ennek a módinak és annak gyönyörű sárga-fekete versenyládának is. El kellett adnom egészségi állapotomnál fogva nem tudom emelgetni, rakosgatni, az én derekamnak nem tesz jót, így eladtam, az én kedvenc Tubertini ládámat…
Az idei első…
Megkezdődött az új év és lelkesített a horgászat hiánya, míg az ablakon át néztem a szikrázó napot örültem, hogy az utolsó 2020-as horgászatom összes eszköze ottmaradt a kocsi csomagtartójában, mintha tudtam volna hogy kellenek még. Akkor hát kezdjük meg ezt a 2021-es évet, irány a vízpart!
Az idei utolsó…
Úgy látom ennek az évnek is vége lesz lassan, de mégis van egy elvarratlan a szál a levegőben, hiszen nem zártam le az évet egy utolsó pecával. Nagyon úgy is tűnt nem fog sikerülni, hiszen egyáltalán nem voltam abban az állapotban, hogy horgászni fogok még idén. Lehet korral vagy az idővel, de azért egy-két figyelmeztető jelet kap az ember az élettől, úgyhogy figyeltem az éppen sztrájkoló bal lábamat, mikor is lesz képes járni… Azért csak rábeszéltem…