Tisza Te csodás…

Sokszor az ember kategorizálja a szép horgászhelyeket magában, de vannak olyan helyek hazánkban, amik fogástól függetlenül mindig magas elismerési kvótával és horgász által nyújtott lelkesedéssel bírnak. Nos, ilyen a Tisza, vad megfékezhetetlen, néha csendes és szép, néha adakozik, máskor szeszélyes és fukar, de még mindig a legkedvesebb nekem.

Most is oda igyekszünk Zolival, közben mosolygunk, mert már szól is telefon és Peti barátunk érdeklődik, hogy-hogy nem értünk még oda?? Igaz hajnal négykor keltünk, de oda fogunk érni még pár perc és már együtt is kávézunk. Nos, akkor irány Peti kocsija után, igaz voltunk már itt, de nem igazán tudjuk a járást a horgászhelyhez, kell egy vezető nekünk. Végre látjuk már a Tiszát és örülünk, lepakolás a partra és peca. Peti egyből bolonyai botot fog és már fűzi is befelé nekünk a filmet, mert húzza is a halat. Jászokat fog és gombócolja is anyagot serényen befelé, hiszen itt is kell tartani a halakat, ha ki akarja fogni őket.

Szóval „bólóval” jól megy, akkor mi meg kezdjük meg a feederezést, minél előbb. A víz rendesen lent van és láthatóan csökken a vízszint, megfigyelek egy úgynevezett általam kinevezett jelző követ a parton és egy órán belül már szárazon van.

Kezdjük fogni a keszegeket, hol karikák bukkannak elő, hol paduc támadja meg a csalit vagy épp kis márna veszi fel a csalit. Nekem még ponty is jön és élvezzük a pecát.

Estefelé Peti süllőzni kezd és lám máris méretes süllő a horgán! Mint látjuk kapás az rengeteg halszeletre, de inkább csak kicsik kóstolgatják.

Egész meglepődöm, mikor keszeg helyett egy kisharcsa teszi tiszteletét a horgomon, tény és való aranyos nagyon.

Közben persze megérkezik a beígért rossz idő és most meteorológusok nem tévedtek, jön a fekete felhő és adja az esőt kéretlenül, de mi az ernyő alatt is horgászunk változatlan kedvvel és lelkesedéssel tovább.

Mire este lesz, kigyúlnak a fények Szolnokon, így aki itt horgászik nem is igazán mondhatja, hogy sötét volna, Szolnok világít a horgásznak.

Hagyom a barátaim horgászni és kiveszem a feeder botot majd lefekszek a kocsiba aludni, elvégre is én vagyok a sofőr és holnap élve, épen és egészségesen kell hazajutni Debrecenbe. Hamar elnyom az álom, majd csak hajnal 4-kor ébredem és megyek is horgászni a folyóhoz.

Folytatjuk, amit elkezdtünk tegnap, ahogy elnézem nem volt esemény este, mindenki elaludt előbb vagy utóbb. Fogdosom a keszegeket, már hosszú 80 centis előke kell és hosszában van fűzve a csonti, elfinomodtak a kapások majd kettőt bólint a botom és bevágás után felsikolt a fék. Alig térek magamhoz, ez nem paduc… Akkor indulás a parton kövessük a halat, ami megy lefelé a folyással, szóval nem márna azt már tudjuk. Bemegy a kövekhez a sétahajó kikötőjébe és elakad szerelés egyszer aztán megint, kicsit emelek rajta majd láthatóan megharagszik és beindul a hal, majd mielőtt elvenném a kiakasztást szakad az előke… Igazság szerint ilyen fásult fáradt horgásznak eszébe sem jut, hogy ki van akasztva egy meghatározott távra a felszerelése, sajnos.. Mindegy nem haragszom magamra, tegnap óta talpon vagyok, szinte gépiesen horgászom, klipsz meg kiakasztás, még csak eszembe sem jutott… Majd legközelebb sikerül, az a valami a víz alatt… Talán ponty, talán harcsa, mindegy is itt vagyunk és ez a lényeg egy előke csere és megy az élet tovább. A keszegfélék jönnek mi pedig fogjuk őket.

Reggel Peti megszabadul a kimaradt kukoricától és örömmel látjuk van jelentkező az elfogyasztására, hisz hét aranyos kis vadkacsa eszi meg a mézes főtt kukoricát jó étvággyal.

Zoli fog márnákat és még garda is akad horgára, szóval a legszebb a Tiszában ez a sokszínűség, nem tudni mit ad, de mindig történik valami.

Most is besuhog a feeder hegye és újabb kisharcsa horgon, csak a nagyapja nem jött ma.

Kicsit fáradtan, de örömmel indulunk haza Zolival, eljöttünk láttunk amit szerettünk volna és elmondhatjuk máris visszajönnénk…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő