És akkor elindultunk Rakacára…

Igazság szerint, nem volt már meg bennem a lelkesedés a töltés egy-egy versenyért, valahogy kezdett kiveszni, de bevallom van olyan keszeges versenyzésre alkalmas hely, ahol még nem is jártam. Ha mást nem is egy kirándulás, egy verseny még idén megéri, legalább kikapcsolódik az ember, végül is legyen egy kis önzőség ez jár, és igenis jár a Rakacai víztározót megnézni is.

Persze pár kocsi még beáll utánunk nehogy már  mi debreceniek ne tartsunk össze! Azért érdekes kis fintora van a sorsnak, egy nappal az indulás előtt a Skoda trafója megadja magát! Na ne, szóval akkor mégsem megyünk? Persze akkor még a motor gyengélkedésének okát nem tudtam, de egy jó autószerelő kihúzott a bajból és mégis elkészült az autó, tehát péntek hajnalban irány Rakaca!

Jó tempót mentünk és már délelőtt lehetett edzeni a forró levegőt öntő ferde betonparton, nem volt könnyű már edzeni se. Először jártunk itt egy C szektort próbáltunk délutánig, persze nem elég alaposan csak a távolság meg az etetőanyag körvonalazódott, de elég homályosan… Ettől több infó kellett volna, de inkább legyen csülökpörkölt főzése fennszóval, birtokba vettük a szállást.

Már szombat hajnalban talpon volt mindenki, távolság kihúzása, etetőanyag, csalik előkészítése limitellenőrzésre, csak kezdődjék már!

A szervezők időben elvégezték az ellenőrzést és lehetett várni a verseny kezdetét, ami 8.50-kor el is kezdődött az etetéssel. Nem igazán sokat etettek a versenyzők,  legalábbis a B4-ből nézve nem. Kíváncsian vártam, a kihúzott távolság működőképességét, de megtapasztalhattam, hogy valami nem jó, nagy a csend… A jobbos szomszéd elkezdte befűzni a filmet, de még hogy….  Az igen, ütemesen fogja a keszeget, de a távolság az enyémtől jóval hosszabb. Lassan váltani kell a halért és veszni hagyni az A tervet, egy B tervért ami nem volt fejben tervezve, de 30 méter fölé kell menni! Botcsere, kosár csere csali csere semmi sem úgy van, mint gondolom… Mi maradt még ki, hogy nincs kapás?? Horogcsere, etetőanyag nem kell!! Szinte átkozódva dobom félre a kellemes etetőanyagot és teszem magam mellé a földes szúnyogot a tűzővel együtt!

Na végre, vannak már halaim, itt csak a helytállás a lényeg, becsülettel.  Későn adtam fel az A tervet, de már mindegy is hisz élvezem a pecát és ez a lényeg ma, hajlik a spicc megint!  Átkozott egy hínárfolyosón kell áthúzni a halat, előbb kicsit jobbra, majd ha hagyja a dévér akkor balra is van némi szabad hínármentes szakasz és akkor, ha még megvan a keszeg,  akkor szákolás! Néha egymás után három gyönyörű keszeg is leverődik a horogról szemem láttára úsznak tova, szákolás előtt…

Mindjárt vége, de nagyon jó kis verseny volt mondom is a „Walterlandos” szomszédnak, de remélem nyerte a  B szektort, fejben számolgatva nagyon is sanszos! Fantasztikus egy pecát néztem végig, a verseny végére tudtam csak másolni nagyjából, pár kiló keszegre elég volt.

Lássuk hát az eredményeket:

A szektor

1. Szalai Donát

2. Fazekas Tamás

3. Kéri Dominik

B szektor

1. Pálinkás Róbert

2. Kovács Ferenc

3. Oláh Csaba

C szektor

1. Kálló Kornél

2. Simon Norbert

3. Nagy László

Összesített eredmény:

1. Kálló Kornél

2. Pálinkás Róbert

3. Szalai Donát

Kellemes versenyen vagyunk túl és örülök, hogy eljöttem még a versenyen kitűnően szereplő Kovács Ferencet is megismerhettem. Máris nagyon megérte ezért a gyönyörű tájért, ezekért a keszegekért és a nagyszerű emberekért…

Akkor egy video az én rakacai élményeimből:

Még visszajövünk!!!

Harangi Csaba

Fotók és video: Harangi Csaba és Bojtor Ilona

• Előző
• Következő