Karácsonyfoki napló…

Mivel idén a Kadarcs-Karácsonyfoki csatormát fedeztem fel és ismertem meg, közel sem teljesen, így most két őszi pecámat írom le, ami nem egyszerű történet. Bizony nem, hiszen a Balmazújváros mellett található hatalmas halastavat ősszel elkezdik leengedni és ez a leengedés a halakat szinte belemossa a Hortobágy folyóba, ki tudja mi marad meg Karácsonyfokon..

I. rész

Szép őszi idő talán nem is lehetett volna jobb időpont ennél az októberi napnál, mellettem fényképezőgép, hátul kevés horgászmotyó, nem gondolom túl. A balmazújvárosi halastó leeresztő csatornája összefolyik a Kadarcs-Karácsonyfoki csatornával, ahhoz az összefolyáshoz igyekszem. Reméljük lesz kapás, bár nincs jelentősége, csak az idegszálaim lazítsanak egy kicsit és sikerüljön pár fotó is ma.

Azt azért tudni kell jó pár kilométert le kell ám vezetni a földúton, nem holmi betonút vezet oda, szóval először is ne essen az eső pár napig, fontos feltétel, errefelé feketeföld van amiből hamar sár lesz.

Megérkezem, embernek se híre se hamva, persze mondjuk munkanap van én csak szabadságom töltöm éppen, óvatosan betolatok a két létező horgászhely egyikébe. Elemi erővel folyik a csatorna zavaros is, de ez van, ez jutott mára. Akkor megnézem hol van a visszaforgó a sodrás mellett és oda bedobok gilisztával fenékre, egy ötös spiccbotra meg szerelek 4 grammos úszót ezzel meg úsztatok.

Egyelőre nyugodt kapástalan csend, domolykók mozdulnak a bokrok alatt, apró kis örvényeket varázsolva. Egy idő múlva kiveszem az úszós botot és pergetőbotra váltom, gumihalakat próbálgatok a sodrásba engedve és úgy csinálok mintha értenék hozzá pedig nagyon nem, de azért próbálom türelmesen jól csinálni…. Egyelőre egy kis koppintás volt, más nem, de a fák és a vízpart szépsége mindenért kárpótol, épp egy egy színes-tarka élő alagútban ülök.

Láthatóan mozog a feeder bot hegye, szóval odaballagok és megnézem ki keres, hát törpeharcsa jelentkezett ma elsőnek.

Akkor elhelyezkedek a székembe egy nagy fa alatt és ütemesen kezdek horgászni feederbottal és jelentkeznek a törpeharcsák, mondjuk nem őket vártam, de ez is valami kiszórakozom mára, fotózok pár jó képet és elégedettem indulok el haza mert eltelt a nap, poros földúton, úgy ahogy valaha Apám velem egy okkersárga Škoda S 100 farmotorossal régen. Apa, az autó típus stimmel meg a hely is, csak Te nem vagy itt…

II. rész

Nos november van és pont elseje, ma dolgozni nem kell, akkor indulok most éppen a Kónyai hídhoz, mondhatni a szokásos Karácsonyfoki túrám, a csatorna itt a legmélyebb.

Sokat járok erre a helyre, volt hogy a kutyámat is hoztam, na meg míg ideérsz és a táj meg az állatok amikkel összefutsz, szóval élmény élmény hátán és még nem is horgásztál. Legyen az első hely a híd mellett, na látom lejjebb ment a víz már nem olyan magas, ez biztató. Előbb egy kishalas rablózó bot megy be egy akadó mellé, hagyom dolgozni a kis kárászt, hátha jön egy csuka.

Másodiknak egy fenekező etetőkosaras gilisztacsokros csomag megy be, bár itt van kihúzva egy 5-ös spiccbot is cserélgetem őket halat keresve. Mindenképp váltogatni kell a technikákat, hogy sikerüljön eltalálni hol vannak a halak. Nos beletelik egy kis időbe a halkeresés, de a másik oldalt egy bokor tövét ha megdobom etetőkosárral és jó sok gilisztát teszek a horogra meghálálják a kárászok, amik jönnek is nagy örömömre.

Persze nem versenyző stílusban kell horgászni, itt ha jól dobtál be csak ülj a fenekeden, nem etetsz nem csobogsz nem kapkodsz csak vársz, ez vadvíz nem valami ásott teknő. Kellő várakozás után vehemensen hajlik el a bot spicce és csendesen citerázik az orsó, nagy kárászt szákolok és örülök, hogy közben beragyogja a fény ezt a kis csatornát. Szépen jönnek az ezüstpikkelyes csillogó kárászok, miközben kabát sapka is lekerül olyan szép idő van ma.

Eltelik a nap és örülök, hogy kijöttem jó volt megtalálni a kárászokat, sajnos ragadozó hal nem jött a kishalamra, de majd legközelebb…

Köszönöm „Felhősi”, Balmazújvároson így hívtak a csatornát mikor gyerek voltam..

Harangi Csaba

• Következő