Egy szigeten, a Tiszán

Sugár Csabi barátom nevét írja ki a telefon és kiderül elmondása alapján, hogy horgászhatnánk együtt a Tiszán egy jót, a félszigeten Tiszaújvárosnál. Igaza van és nem is kell engem annyira biztatni, szombaton hajnalban már a Kedvesem pakolja szendvicseket meg a zabkekszet a táskába és forró csókkal enged utamra.

Zavartalan egy utam van, ki az az őrült, aki hajnal 3.30 kor autót vezet, hát rajtam kívül senki. Mindegy is hamar ott vagyok és már Sugár Csabi meg Fülöp Józsi vár a sziget spiccén, jobbról is Tisza, balról is Tisza, középen meg mi vagyunk. Jó társaságban jól esik a pálinka is a hűvös reggelben, akkor kezdődjön a peca jöhetnek a keszegek és igen kapnak is, simán ráhajtanak a kukoricára 1-2-3 szem, ennyi variáció van nekik. Ezt nagyon megszoktam régről is, valahogy mindig a puha csemege kukorica a menő a karikának.

Kellemesen el vagyunk, jókat beszélgetünk és élvezzük a tájat, no meg jelentkeznek látogatók is hattyúcsalád formájában és örömmel nézzük őket, na igen a  család az fontos…

Azért kapunk másfajta látogatókat is, két hölgy székkel a kézben áll a hátunk mögött a magas parton. Tisza-Túra verseny van kenuval a Tiszán és ők lennének, akik igazolják egy pecséttel a kenusoknak hogy megtették az előírt távot és ott akarnak nyüzsögni a rengeteg túrázóval ahol pont horgászunk.

Józsi elkeseredetten felmegy a partra a bokrok közzé, én megfordulok kicsit átváltozom kormányhivatali dolgozóvá, és elmondom komolyan és szigorúan milyen veszélyeket rejt a félsziget csúcsa rájuk nézve, hiszen 2 méteren keresztül csak lágy süllyedős hordalék van, elmerülnek benne. Még mi sem merünk oda menni, szákolni sem.. Siker, másik helyet keresnek ellenőrző pontnak, ezt a meccset megnyertük Józsi meg végre ki nevetheti magát, ha már eddig visszatartotta a bokrok között.

Kipróbálom a Tisza csendesebbik ágát, ami az erőmű felől jön és meglepetésemre hibrideket fogok ki bár előbb ezüst kárászt akartam mondani de aztán megállapítottam mégsem. Három nagy kárász után visszatérek a fiúkhoz így jobb a fogás az élő Tisza oldal, rettenetesen jól beindul.

Józsi fog egy csodás védett halat nagyon szép leánykoncért tart a kezében és fotózom, majd mehet vissza Tiszába.

Eltelik a nap jól éreztük magunkat csendesen pakolgatunk össze, de valahogy amúgy annyira nincs kedve az embernek itt hagyni a Tiszát.

Olyan, mint egy mágnes ez a folyó, csak húz magához és nem lehet ellenállni neki az ember látni akarja tájat és hallani a halak ugrását a vízben, mindent akar, amit a Tisza adhat… Hát köszönöm Tisza ez jó volt, barátok között..

Harangi Csaba

• Előző
• Következő