Egy úszós nap…

Kivételesen vasárnap van és még nem voltam horgászni a héten, amit ideje pótolni. Szuszi is úgy gondolja, a sarkamban van a kiskutya bárhova megyek, együtt rakodunk, rakósbot, matchbot, topszettek, versenyláda, első rakóstartó, egy vödör kukorica, csúzli, ilyesmik vándorolnak a kocsiba és irány a Kócos tó!

 

Egy teljesen szokatlan helyet választok, ahol a nyárfasor alsó ágai miatt egy jót dobni sem lehetne, de a rakósbot az elsuhan a kezeim között odalent.  Mielőtt összeraknám a botot, egy hagyományos úszós felszerelést belendítek egy akadós bokros területre és rálövök kettőt a csúzlival és a kukoricaszemek biztatóan csobognak a vízbe, ez addig is had legyen itt. Most jöhet a rakós, amit már azért elég rutinosan rakok össze és precízen beállítom a mélységet, majd az előkét tíz centi hosszan elfektetem, így lesz jó, majd etetés.

A kiskutya felfedezi a tavat, öröm nézni mennyire vidám, ha jöhet horgászni velem és én is örülök hiszen egy tarka gombócnyi boldogság szökdécsel a fűben. Persze a hatalmas szarvas látványa elég vérfagyasztó számára, de megbarátkoznak előbb-utóbb és kíváncsian szemléli a két teremtmény egymást.

Közben a szemem sarkából úgy látom a matchbotos felszerelés gazdára talált, így bevágok és ismerős érzés szalad végig a jobb kezemen. Igen a matchbot csodálatos rugalmassága és közben egy vágtató ponty ereje lesz leközvetítve a kezembe, leírhatatlan érzés… Megküzdünk egymással és egy tőponty volt a tettes, fotózás és mehet vissza, ez jó fárasztás volt.

Az erjesztett kukorica szemek közül keresek olyan szemet amelyik teljesen felpuhult már és azt tűzöm a horogra, majd tolom be a rakót.  Tologatja valami, de hiába emelek be sosincs hal, bosszantó.. Talán valami nagyobb ponty és testtel tologatja a felszerelést, mindegy most kivárok, nem kapkodok amíg el nem tűnik az úszó hosszan, addig nem fogok bevágni! Sokat nem kell gondolkodnom hogy jó-e a kapás egy mozdulattal kivágódik a gumi a botból és már nyúlik a fehér-hydro, de ki tudja meddig nyúlik.. Jó hal vágtat a vízben nem kétséges, lepattanok a versenyládáról és kicsit sétálok a parton 11 méternyi bottal a kezemben, impozáns látvány lehetek…

Végre lassul egy kicsit, ezért visszaülök a ládára és átveszem az irányítást 4 tagra bontok és szedek is a gumiból tenyérbe majd szákban a hal.  Ez, de jó meccs volt, tisztelt tőponty uraság…

A távolban a parton egy magas fiatalember közelít felém, olyan ismerősnek tűnik, majd mosolygok magam.. Igen Feczkó Tomi az, aki a legelső Kócos tavi horgásztábor résztvevői között volt a testvérével Zolikával, fogalmam sincs hány évvel ezelőtt… Két apró kisgyerek, akiket a szárnyaim alá vettem és tanítgattam valaha és tessék már meg felnőtt a Tomi és jön hozzám köszönni… Szóval eltelt az idő, szinte repült de nagyon örülök hogy találkozunk..

Beszélgetünk és megállapítjuk hogy frontos idő van, a szél most a hátunkba fúj de néha megfordul és próbáljuk a megoldást megtalálni és kapásig jutni. Nem könnyű a helyzet, nagy a csend egy loccsanást sem hallani a tavon. Tomi elmegy kávéért én meg csendesen lövök néha az úszóhoz kukoricát de csak pár szemet, viszont igen gyakran. Akkora kapásom van, hogy a bot is belegörbül és egy potyesz vágtat a víz alatt kellő intenzitással, miközben Tomi visszaér a kávéval a kezében, legalább együtt izgulunk.

Tükörponty volt a tettes és konstatáljuk itt ma csak úszóval lehet halat fogni finom felszereléssel, a próbára bedobott feeder botot inkább eltesszük, semmit nem ér ma a method technika, halott ügy… Akkor rakósbot vissza és újra kapás de úgy megindul a „gőzmozdony” a víz alatt, hogy semmi közöm a halhoz, csak szakítás a vége… Ez mi lehetett?? Nem baj majd a következő, de most kárász és keszeg következik, őket csábítgatom el szétnyomott csemege kukoricával.

Megint egy „mindent visz” kapás és kezdődhet a fárasztás, amely kapás elkövetője egy hosszú sodrófa formájú ponty, nyurgát fárasztok és szákolok. Szép hal és örülök, hogy Tomival így át tudjuk beszélni a horgászatot, miközben esik az eső, de elférünk hárman az ernyő alatt, Tomi én és Szuszi…

Újra egy jó hal a horgon, ami aztán jó sokáig kint marad nyílt vízen, csak tartom teljes hosszban a botot és várok, a gumi ez végelláthatatlanul kinyúlt már, hozzuk döntésre a dolgot és akkor öt tagra szedem a botot, bár elég feszes így de döntsük el a ki a jobb? Nos a hal volt a jobb, bontás után újra megindult és lelépett, de semmi baj így is jól szórakoztam ma, különösen jó társaságban.

Már nagyon-nagyon régen szerettem volna egy embert próbáló pontyos, guminyújtós rakózást, nos megkaptam. Köszönöm Kócos tó és nagyon örülök Tomi hogy találkoztunk, Szuszi üdvözöl pont mellettem alszik írás közben…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...