Végre rakós a kézben..

Az időjárás sokat nem javult az eddigiekhez képest, csípős mostoha szeles napok vannak manapság. Ma sem lesz más szombaton, de mégis izgatottan pakolok a kocsiba jóval több motyót mint eddig, ja kérem rakózni fogok. Ilyenkor kell görgő, versenyláda, tálca no meg maga a rakósbot és jó pár topszett. Irány a Biczókerti horgásztó!

Elég gyorsan felállítom a ládámat és most jöhet az új első rakóstartó, ami minden várakozást fölülír, ettől jobb jelenleg semmi esetre sem lehetett volna, kiváló. Beetetek, előbb pellettel, majd  csontis etetőanyag gombócok repülnek be az úszóhoz.

Nagyon jó érzés tologatni a rakót, ha belegondolok azt sem tudom megmondani mikor rakóztam egy igazán jót, úgy ahogy én szerettem volna… Az volt még régen, de most itt vagyok és úgy suhan a tenyeremben a papírvékony karbon cső mint kés a vajban. Közben bedobok egy feeder botot olyan kis házőrzőnek, had tudjam meg a tó benti részén mi újság van? Gábor tógazda jön beszélgetni és a beszélgetés halat hoz, jó is hogy jött Gábor legalább a feeder bot kitekert egy kisebb halat. Bizony a rakósbot mozdulatlan, viszont a feederen már meg ponty nyargal, majd míg a potyeszt fárasztom a rakósbotból is kimegy a gumi, de nagyon összejött!

A pontyot szákolom és visszaengedem, végre megnézhetem a rakósbotot amin meg egy kárász tanyázik, szóval felgyorsultak az események. A szél egyre erősebben fúj és a feeder boton megszűnnek a kapások és a rakósbotra hárul minden feladat a mai napra.

Örülök az ilyen nehéz helyzeteknek, hiszen ezt meg kell oldani úgy hogy legyen kapás és hal is. Finomítok az ólmozáson, a mélységen is úgy hogy a csali éppen csak a mederfenék alján van. Pinki csokrot kínálok a halaknak, amit aztán a keszegek szívesen fogadnak tőlem, örülök hogy elkaptam a fonalat, kapástalanság ide vagy oda az úszó az itt kapást jelez.

Kicsit szoknom kell még az 5 mm antennahegy nézését a hullámok között, pedig nem most kezdtem rakózni csak hát az ember idősebb már, nehezebben látok, de azért megy ez.. Most is kicsit pár millimétert kitolódik az antenna, majd visszamegy a helyére és szép lassan elkezd sétálni az úszó alig láthatóan, de megy és most beemelek majd a vékony gumi finoman kiszalad kicsit és a zörrenő görgő hangjával együtt mint egy dárda vágódik hátra a rakósbot és szánkáztatom a kifelé a halacskát.  

Szóval imádom, egy pici úszó 1,5 méter zsinór és igen fogod a halat. Ráadásul ez a Continental láda alattam meg sem moccan, a rakósbot tartó meg se nyikkan, nagyon egyben van minden.

Minden hal után bemegy egy kicsi gombóc kaja, hiszen marasztalnom is kell őket, ne menjenek innen sehova. A jól megérdemelt barna sört elfogyasztom közben, ami jár az jár, amúgy is a fiaim hozták nekem, aranyosak. Úgy járok, mint aki megrészegedik valamitől, ami örömet okoz. Nem hagyom abba bármekkora is a hideg szél akkor is megmarkolom a rakóst és betolom, ha nincs mozdítás finoman vezetem a csalit és így kapja be a pinkit, most épp egy szép kárász.

Délután lesz, lehet haza kéne menni enni egy forró levest, na meg a kertben elültetni a pampafű töveket, van dolog még. Kellemes fáradtság van a karjaimban, jó volt ez a nap, olyan feladat megoldós de megoldottam a kis úszóval a rakósbottal, de még pontyot is fogtam feederbottal, szóval volt ma minden!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő