Pontyok a ködben…

Minden évben egyszer, amikor már hideg van és fagyok jönnek, Tibi barátommal el szoktunk menni Pródra a kis tóra egy olyan közös remélhetőleg nagyhalas horgászatra, ilyenkor általában vagy esik az eső, vagy a hó, vagy mindkettő esetleg még fagy is.. Tehát ezek olyan embert próbáló közös jó hangulatú horgászatok szoktak lenni, de most kivételesen csak csontig hatoló hideg van és köd, ennek örülünk mindketten, épp november közepe van.

Nem mondhatni, hogy messze lehet látni, mindent hófehér köd fed el, jótékonyan mint egy hatalmas pehelypaplan úgy borítja be a Pródi kistavat a fehér vattacukor utánzat. Nem kapkodunk, kevés felszereléssel jöttünk mindenből annyit, ami épp csak kellhet. A bottartóink is egy-egy négylábú eszköz az otthoni felszerelések közül épp ami alkalmas arra és nem fog sok helyet sem a kocsiban, Tibi toppszettartót hozott én egy görgőt, mindkettő ellátja a dolgát, nem ettől fog függni a kapás az biztos.

Az egyik botommal precíz megtervezett horgászatot kívánok véghezvinni és olyan 80 méterre etetek szorgalmasan és örömmel teszem, ez a bot aztán teszi a dolgát, nem esik nehezemre a dobálgatás végül is hideg van 6 kosárnyi dobás elég lesz és ideje horgászni.

A másik horgászbotom is methodos, de azzal csak keresem a halat, hátha alapon választok távolságokat és váltogatom azokat.

Tibi is bedobja a botjait és mivel csak este megyünk haza így van alkalom kipróbálni, milyen is volt az idei pálinkafőzésem, szóval alma pálinka próba van. Jól esik érezni az erős maró ízt és a fanyar alma utóízét, idén is jól sikerült a főzés, ez már megállapítható. Tibinek kapása van, végre izgalmas esemény van a parton és pontyot fáraszt, mely hamar szákban van.

Jól kezdődik pedig nem is rég érkeztünk meg, így nagy reményekkel tesszük fel az epres pelletet, hátha jönnek a következő pontyok. Sajna az izgalmunk és lelkesedésünk lelohad egy óra múlva mivel nem ismétlődnek a kapások, láthatóan minden halért tenni kell valamit, csalit cserélgetni, frissíteni, aromázni, mindent de mindent be kell vetni. Valamilyen láthatatlan kapás történt, mert hal van a horgomon, bár kapásról én nem tudok de egy szép kárász volt a merénylő, legalább nem gémberedett el minden tagunk egy kis mozgás nem árt a parton.

A távolabbi boton kapás van és igen szép hal lehet, mert nagyokat bólint a bot, majd lefordul elment, ezek után Tibinek van kárásza, de ő is elköszön a horogról, most ilyen elköszönős halaink vannak. Úgy látszik meg kell cáfolni ezeket a leakadásokat, mert végre jelez a Croco bot spicce és tényleg ponty van a horgon, pofás izmos darab küzd is rendesen majd szákoljuk, tehát köd és hideg ide vagy oda, akkor is fogtunk már mindketten pontyot!

Belelkesedünk, próbáljuk a nyerő csalit megtalálni elég meglepő számunkra hogy polipos tenger gyümölcse illatra éhezett meg a ponty, de mostanában biztos ez a reformkaja pontyéknál, reggel még epret ettek, ki tudja ezt követni…

Beszélgetünk Tibivel és magyarázom neki a spiccbotozás várható tavaszi-nyári élményeit és próbálom meggyőzni, hogy igenis úszózni kell majd, pár méter madzaggal csodákat lehet átélni, mindeközben  a Croco bot zöld spicce elkezd bólogatni! Futás a bothoz, lássuk ki van a végén?

Ez már jó hal, hajlik a  feeder bot rendesen csak el ne menjen, azt már látom hogy feljött felszínre és ott sétálgat lelkesen, majd mire megérkezik a stéghez a pocakos tükrös betörne a stég alá, de kifordítom és Tibi szákolja. Egy szebbecske pontyocska felkavarta az állóvizet, neki meg az oldódó ananász ízlett, tényleg követhetetlen mi tetszik nekik.

Még eltelik a délután a próbálkozásokkal, több halat nem tudunk kifeszíteni a hideg Pródi tóból, de így is elégedettek vagyunk, kipihentük magunkat és sokat beszélgettünk. Ez egy jó feltöltődős baráti horgászat volt és igenis pontyokkal, köddel, hideggel együtt, de remek volt…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő