Látóképi esős vasárnap…

Már hetek óta készülök a Látóképi víztározóra, de mindig máshogy alakul a hétvégém, sosem ott kötök ki és nem ott dobok be. Szombaton sok dolgom van, rohangálok ide-oda közben irigykedve figyelem a szépen sütő napot, na igen nem ma fogok menni horgászni hanem, holnap.. Az a holnapi nap az bizony esős, nyirkos, szeles, sáros lesz a javából, de sosem volt nekem problémám az időjárással, ha egy jó pecáról van szó…

Érkezem és mehetek is befelé mivel éves engedélyem van, nem kell várni jegyre a halőrháznál. Verseny van, nem lehet horgászni a versenypályán így csak haladok tovább a Skodával, szépen túlmegyek a bojlis állásokon és megállok egy öreg fűzfánál, megérkeztem… Természetesen esik az eső, szerintem egész nap ez lesz, így a széket felállítom és gyorsan rászerelem az ernyőt is, legalább nem ázom el.

Lássuk csak ilyen esős novemberi időjárásban, jobb lenne valamilyen nagy távolságot meghorgászni, keveset etetni és kivárni milyen halak reagálnak rá, ha egyáltalán érdekli őket. Igazság szerint már otthon készültem este, így egy 90 méteres távolságot kihúztam próbának, hogy egyáltalán meg tudom-e dobni, a kíváncsiság is hajtott természetesen.. Na meg hát pontosan oda is tudok dobni mindig vagy sem, ez is jó kérdés nem is szoktam nagy távolságokra feederezni, nem jellemző a horgászataimra…

Kellemes meglepetésként ér a tény, hogy a klipszen kattan a zsinór a dobás után, tehát megdobható a távolság így megismétlem még hétszer ennyi elég is lesz etetés gyanánt. Türelmesen várok az eső pedig rákezd rendesen a víz teteje buborékokat vet, az égi áldás megindult megállíthatatlanul.

Frissítek néha és a csali tüskén lévő csoki-narancs pellet kap a horogra is néhány pinkit, hátha jobban tetszik a halaknak..

Igazam lett, jönnek a keszegek és elszórakoztatnak engem legalább nem unatkozom ahogy elnézem a partot egy bot sem hajlik sehol. Annyi jó dolog van ebben a pelletes keszegezésben, hogy nem olyan kicsik a méretek és az ember örül a hideg a novemberben egy-egy szép keszegnek…

Most szépen lassan hajlik el a Croco F1 Pro feederbot spicce, olyan igazán méltóságteljesen már előre mosolyogva vágok be, hátha megérkezett az etetésre egy ponty? Jól gondoltam, lehet érezni ahogy bólint a fejével óvatosan vezetgetem ki és szákolom meg, ez már nekem nagyon nagy öröm ebben a mostoha időjárásban. Fotózom és mehet vissza a többiekhez, aztán szóljál nekik, hogy jöjjenek van még etetőanyag meg csali is!

Biztos meghallgatásra talált az üzenetem, de a következő kapás is potyesz, persze kisebb de ponty és pikkelyes ruhában van szintén. Ilyenkor tudnék kiugrani a bőrömből örömömben, átfagytam, átfáztam, minden vizes itt már, de mégis olyan jó pecám van, hogy semmilyen hátráltató körülményekről nem is tudok..

Az eső eláll és végre le lehet szerelni az ernyőt, persze mondanom  sem kell az eső elálltával a kapás is csökkenni látszik, így fotózgatom a gyönyörű őszi táját, nem lehet betelni a Látóképi víztározó szépségeivel.

Szépen jövögetnek még keszegek, közben megiszom a termoszból az utolsó csepp maradék kávémat is és pakolni kezdek. Micsoda egy jó nap, esőben ernyő alól ezen a hatalmas vízterületen, egy élmény volt… Ez a horgászbot, pedig bebizonyította nincsenek lehetetlen dolgok, köszönet a jó adag önbizalomért és hitért..

Harangi Csaba

• Előző
• Következő