Tokok, pontyok, napsugarak…

Indulok horgászni, miközben érzem, hogy kimaradt már ez a hobbi mostanában, ideje lenne pótolni hisz horgászat nélkül élni sem lehet nekem, tehát adjuk meg ami az élethez kell, irány a vízpart! Tényleg írni sem írtam egy hónapja a billentyűk sem koppantak csak a munkahelyen máshol nem, a munkahelyi íráshoz jogszabály kell, otthoni írásra pedig ihlet kell, na az nem jött.

A Biczókerti horgásztóra megyek Gáborhoz, úgy szoktam mondani a szomszédhoz, kerek 950 méterre lakunk egymástól na ez nem távolság, szóval csak átgurulok az autóval horgászni. Nincs senki a tavon és élvezem a csendet csak madarak hangja hallatszik, no meg a szél játszik a természet hárfáján, de ez hozzátartozik a csend hangjaihoz.

Állok a parton és nem csinálok semmit csak ugrálnak a képkockák a fejemben mi minden történt velem, de a miérteket nem keresem csak a jelenben maradok és megállapítom az élet megy tovább és mosolyogva a vízre tekintek, mely visszanéz rám… Olyan mintha természet beszélgetne velem, mint már megannyiszor, igen értem felállok és megyek tovább mosollyal, erővel, szívvel, hittel…

Hamar előkerülnek a botok, etetőanyagok, csalik és már be is dobtam a methodos felszereléseimet, majd kényelmesen hátradőlök a fotelben és jólesik itt lenni… Egyelőre nincs kapás, de legalább megeszem a kimarad sült csirkét otthonról, na még most is jól sütök-főzök, megdicsérem magam vicces…

Furcsa kis kapásom van, csak rövideket húz a spiccen de folyamatosan ütemesen, fogalmam sincs bevágjak, ne vágjak, nem bírom tovább cérnával és elsül a kezem és jó hal van a horgon. Azt gondolom ponty és fárasztom, de most jön meglepi egy tokféle fickándozik a horgon.. Örülök, idén még nem fogtam tokfélét, most nem is merem leírni a pontos fajtát mert bőven van miből válogatni, elég az hozzá hogy tokféle és már fotózom is, ha már megszákoltam.

Akkor dobás vissza, ha már mandulás-epres csali ennyire ízlett és igen már másodjára is elhajlik a spiccem, szákolás előtt mosolygom mivel másodjára is jön egy tokhal. Ő is szép szürke színű szúrós vértekkel a hátán, mit mondjak különleges egy kinézete van az biztos.  

Míg lelkesen pecázom a nap is kisüt és átjár a meleg napsugár ereje és a csontomig hatol, jól érzem magam és jó napom van és ez nagyon-nagyon kellett már. Most kárászok szórakoztatnak órákon keresztül nekik tetszett meg az etetőanyagom, de remélem majdcsak jönnek már potyeszok is.

Jól gondolom, tényleg megérkeznek a pontyok mikorra a nap felmelegíti valamelyest a hideg vizet bekapja egy szép tükörponty a felkínált csalimat. Elég jól megdolgoztatja  a botot, orsót és nem is bánom a kedvenc orsóim most voltak szervizelve, némi újítás beleépítve, ami csodásan üzemel, nagyon örülök míg fárasztok a felszerelés hibátlan, ezt szerettem volna és úgy is lett..

Kezd eltelni a nap de a kárászok közzé azért is befurakodik még egy ponty, aminek szintén örülök, már ettől jobb  napom nem is lehet, volt itt ma minden: tok, ponty kárász, napsütés, csend és ennyi.

Lassan pakolok össze mert kezdek fázni, hamar lehűl az idő így október vége felé már. Milyen jól tettem hogy kijöttem egy kicsit élvezzem a hobbimat és mennyire fontos is ez, mert az ember helyre rak mindent a fejében és elmúlik a stressz az aggódás és egy nyugodt kisimult arcú, napsütötte ember folytatja  holnapi napot, feltöltődve…

Köszönöm Gábor/Szomszéd a tavad élményét!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő