Vihar előtt…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Már nem ez az első alkalom, hogy a munkahelyről fogok menni horgászni, igazság szerint nem is rossz módszer tudni azt, hogy a parkoló kocsiban van a botzsák, etetőanyag, váltóruha annál inkább szorgoskodik az ember a munkájával. Gyorsan készülnek az idéző végzések, még egy kávé és kezdődjön az én napom és gyorsan elfelejtem az irodám és ami benne van, pillanatok alatt eltűnik még az utolsó emlékfoszlány is és elindulok a saját utamon…

 

Kicsi kis tóhoz megyek és csendre vágyom, nem pontosan görcsösen horgászatra, hanem idegszálsimító csendre. Míg nézem a vizet megnyugszom és automatikusan veszem elő a horgászfelszereléseimet, etetőanyagos dézsát, csalikat. Nincs sok kedvem megtervezni pecámat, meg taktikát kitalálni a halak megfogására dehogy, nem kell az most... Valahova középre egy hosszúelőkés cucc, valahova jobbra egy ponyozós cucc method kosárral és ennyi, de jó hogy kijöttem.

Nem is nagyon akarnak kapni a halak, én inkább a szép vízimadarakat nézem és abban gyönyörködöm. Hatalmas csend van és tolulnak az égen a sötét felhők ma fog megérkezni a rossz idő esővel széllel együtt, mindenesetre a szél már jelez hisz a pontymatracot ki kellett karóznom, mert különben még elrepült volna. Előveszem az esőruhát és a csizmákat jobb felkészülni előre, rongy egy idő lesz az biztos.

Végre kapások vannak, keszegek és kárászok jelentkeznek, finom kis kapásokkal legalább halas lett a kezem. Az élő csalival egy helyre horgászom és próbálom ott tartani a halakat és néha még a kukorica jobban tetszik nekik mint a csonti, az igen van ízlés!

Elered az eső, ami aztán inkább felhőszakadássá alakul fel is veszem az összes ilyenkor szükséges ruhát és mire halkan koppan a gumicsizma sarka, a method bot félreérthetetlenül elhajlik persze pont a legnagyobb eső közepette. Pikkelyes pontyot kormányzok a partra csúszik a parafa nyél csúszik a száknyél csak én bele ne csússzak már a vízbe, de matracon a ponty.

Ha esőbe kapnak, akkor esőben jól esik a horgászat is, bedobok újfent ugyanoda.  Nyugodtan várok, miközben a filagória megvéd a cseppektől csak a monoton kopogást hallgatom. Milyen egy gyors év volt ez és mindjárt vége is lesz, olyan gyorsan történtek az események hogy azt követni sem lehetett. A földön az egész élet és gazdaság is olyan agresszívvé vált, mint maga ez az embereket megváltoztató járvány.

Szinte járvány az egész élet már és milyen nehéz az embernek egy nyugodt helyen meghúzni magát és nem foglalkozni semmi ilyesmivel, ami olyan erőszakossá teszi ezt az egész életnek nevezett valamit. Örülök, hogy ott élhetek ahol most lakom, tényleg ki lehet zárni mindent az egész nyüzsgő világot és csak egyszerű dolgokkal foglalkozni, felszelni egy frissen sült kenyeret, felhúzni pár répát, kanalazni a forró levest, együtt nevetni, ezek a jó dolgok…

Fék recsegése ébreszt fel a gondolkodásomból, a pontyozó horgászbotom már éppen a víznek indul egy hal hathatós segítségével. Kézben a bot, most akkor küzdjünk meg úgy látom az előbbitől jobban megnőttél halacska! Egy jó fárasztás után szákolok és mire fotózom a tükörpontyot, megáll az eső is végre.

Fogok még néhány keszeget, de több ponty nem jön és szeretnék haza is menni elég volt ez a péntek délután. Holnaptól egyfolytában esni fog az eső és teljesen lehűl a levegő, itt van az ősz megérkezett…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...