Nyárbúcsúztatás

Írta: Harangi Csaba

Igaz szombat van, de dolgozom a melóhelyen mivel most kell ledolgozni az előző heti hosszú hétvégét. Az ügyfelek jönnek egymás után, magyarázom miért ellenőrzöm a vállalkozásukat, miket kell bemutatniuk nekem, nem egy hálás munka, de próbálom úgy végezni hogy az legyen. Persze valahol máshol járnak a gondolataim a jogszabályok darálása közepette, hiszen kint a parkolóban az autó tele van horgászbottal és etetőanyaggal, mert munka után irány vízpart!

 

Hamar megérkezem, bár meglepődöm a megszokott helyemen van valaki és hangosan alszik (horkol), horgászbot bedobva…  Biztos fáradt lehet, nem zavarom keresek egy másik csendes helyet ahol még nem pecáztam.

Lássuk, akkor kb. 40 méterre hosszúelőkés felszerelést dobok be, majd precízen beetetek pellettel és csemege kukoricával, ez jó lesz. Akkor most a kiakasztást kiveszem és egy méterrel hosszabbra veszem, kezdődhet a halfogás legalábbis remélem. A másik bot kereső pecát fog művelni method kosárral, majd próbálgatok itt-ott no meg amott.

Ideje lenne átöltözni, még a ruhát is magamon hagytam olyan gyorsan eljöttem a munkahelyről. Hamar elcsavarja a hosszúelőkés felszerelést egy szép pikkelyes, örülök jól kezdődik az etetés jó.

Nagy csend következik azt hittem egymást érik majd a kapások, de most csend van. Akkor inkább csonti csokor legyen kukorica helyett, de hiába az bizony nem kell. Három szál giliszta a következő ötletem, ami igenis beválik, elkezdek pontyokat fogni tehát eltaláltam valamit. Varázslatos a pontykapás gilisztára, lassan bólint kettőt a bot majd akar bebukni a vízbe a teljes cucc, komoly..

A methodos bot is fog néhány halat, úgy látom a távoli bokor elé érdemes dobálnom már amennyire lehet ezzel a kis 3,3-as Matrix-al, de tudja és tudja, odalövi kosarat minden erőlködés nélkül, jó kis bot ez. Hamar eltelik ez a kevés idő így délutánra, fogtam pontyokat kicsit pihentem ideje elindulni haza este lesz nemsokára.

Komótosan pakolok nem sok dolog van nálam, de jól tettem hogy a munkahelyről idejöttem rendkívül jó ötlet volt.

Halk recsegés hallatszik kis methodos botom elhajolva, a kék Shakespeare orsó nyöszörögve adagolja a zsinórt, még jó hogy finomra van állítva, ijedten kapaszkodok a bot végébe. Valahol messze egy fej kiemelkedik egy széles szájjal együtt a bevágás után!! Na ne, amur volna biztos nem, ilyen messziről nem lehet látni. Minden esetre a Matrix bot karikába, a kis orsóval tekerem a halat ami engedelmesen jön, mint kiskutya  pórázon. Átvillan a víztükrön a hal, jó hosszú egy amur köröz a víz alatt!!!

Akkor felkészülni a szákolásra, mielőtt ráébredne hogy tényleg horgon van…Először is a merítőfejet jobban meghúzom a meneten, persze fél kézzel ez nem olyan egyszerű történet de sikerül, tagokat jobban egybetolom, merítő okés. A féket finomabbra veszem, hátha kilő mint a rakéta.

Szép lassan tekerem és jön egyre közelebb, de a szákfejet nem mutatom meg neki, nem kell azt látnia. Végre keresztbe fordul és egy mozdulattal megmerítem és abban a pillanatban szét akarja rúgni a szákfejet és törni a nyelet őrületes rugdosás és csapkodás veszi kezdetét. Matracba pakolom és itt már megnyugszik, persze előtte vagy háromszor pofon ver a farok úszóval, de ez  mindig benne van a pakliban, ha egy erős amurt fogunk.

Szép vége lett a mai pecának és tényleg most jut eszembe mindjárt szeptember és jön az ősz! Szép nyár volt ez és gyorsan eltelt ez volt az idei utolsó nyári horgászatom, viszlát Nyár!

 

Harangi Csaba