Viharos Kadarcs

Akárhogy is nézem az időjárás jelentő portálokat, sehogy sem jut nekem jó idő szombatra, de már mindegy is… Indulás hát, bár nem szoktam sűrűn egy helyre járni horgászni, de most kivételt teszek, mivel pár dologra azért kíváncsi vagyok. Azért kezdünk megismerkedni, én és a számomra új víz a Kadarcs…

Hajolnak a fák, iszonyat szeles idő van, több dolgot úgy kell elkapni a levegőben, a Sensas vödrök csak azért nem repülnek, mert etetőanyag van bennük. Kezdjünk akkor neki még így is, hogy ilyen szeles az idő, egy távolabbi pontyozni és egy közeli keszegező hely kiválasztva és dobok is, de semmi sem oda esik ahova kell, jóval 10-20 méterrel tévednek a dobások, a szél teszi a dolgát.

Nem baj megoldom valahogy, mindenesetre a távolabbi bot etetője jó masszív egy anyag, feltűnően illatos, később bont mint  a keszegező feederem. A pontyos botot magára hagyom nem húzgálom ki, csak a keszegezővel foglalkozom, szorgalmasan etetek, tolom be az élő anyagot és már várnám a kapásokat, de alig nyúlnak hozzá a csalihoz. Kezdődhet a fejben való agyalás, mi legyen a megoldás? Hosszabb előke, kisebb horog, egy szem csonti, esetleg lebegjen… Rengeteg a nyitott kérdés. Nem sokat tudok gondolkodni, elhajlik a kemény pontyos bot, egy tükörponty vágtat rajta, de csak erőmutatvány volt hisz kicsi még, majd legközelebb, fennszóval úszik tova. Úgy tűnik beljebb vannak a halak, nem itt a nádszélben ebben a viharos időben középre húzódtak. Lövök csúzlival vagy 10 gombócot a távoli hely felé, aránylag egy helyen csapódnak be, reméljük ide állnak majd.

Hatalmasat hajlik a botom, bevágnom sem kell jó hal a horgon, a fék szól rendesen ezek a „kadarcsi mozdonyok” mennek… Okos egy hal leír egy nagy félkörívet és már a bokrok alatt van, keresi a gyökereket. Igyekszem kifordítani sikerrel, két-három kirohanás a szákfej láttán, majd szákolva. Szépen néznek az itteni tőpontyok, inkább úgy kell mondani gyönyörűek, izmosak és kerekek. Akkor már az izgalom is megvolt, legalább felmelegedtem ebben a szélben.

A keszegező fog néhány keszeget, de úgy tűnik félre is kell tennem a vékony pálcát, mert a pontyos etetés beérett. Megint a távoli bot füstöl el, de most amur a vendégem, megéhezett büdös kukorica-gumikukorica szendvicsre, ma bizony ez menő és a hagyományos kosár.

Alig dobom vissza, nem sokkal utána már hajlik is a vége, ha egy üzlet beindul!! Most pikkelyes tőponty érkezett, majd duplázás belőlük, egyből az ikertestvére is beköszön egy hajlítós kapással! Na kérem, se reggelizni, se forró teát inni nem lehet, nem hagyják a pontyok… Nem háborodok fel…

Most a zsinór karikában a víz tetején, befelé hozza a hal a felszerelést, nem győzöm utána tekerni. Derekas egy tükörponty küzd, lesz még pár körünk szákolásig, de meg van végre.

A nyerő etetőanyagból már alig van, de  csak be tudom osztani valahogy az biztos, de ha a méregdrága több ezer forintos verseny etetőanyag van a kosárban nincs kapás… Bezzeg ha a másik, a száz forintba kerülő, akkor megy a bot is mint már sokadjára most is!

Megint jó hal, jelzi  Cormoran távdobó fékje izmos a vendég de a megszokott menetrend következik, be a bokor alá és onnan varázsolom ki és szákolom. Nem tudok betelni a látvánnyal, kis fej, hatalmas hát kerekded forma és pikkelyes, fürgén úszik el parti barkák szárai mellett…

Zsinórban jön még négy amur, szinte tornasorban állnak és egy kisponty tükrös formában köszön el tőlem, ez egy mozgalmas szeles nap volt, sok-sok fárasztással!!

Most már azt hiszem el merem mondani, igazán megismerkedtünk a Kadarccsal és kedvelem nagyon… Ad nekem szépséget, nyugodtságot, csendet és élményt…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő